Komolyan gondoltad..?

Istenem,Te ezt  most komolyan gondoltad...?Még mi a francot akarsz a nyakamba szarni?

Tényleg ezt érdemlem?

Szerintem gondolkozz el magadon...

ps: Már nem tudom mit gondoljak rólad...

Csak vihar van,majd jön a napfény...

 

Ma megérkezett mindkét csomagom,az egyiket a mamához rendeltem(direkt) a másikat hozzánk.

Az első egy akkusztikai elem...nagybátyám halála után úgy éreztem ,hogy ő akarja,hogy ezt folytassam és csináljam,fura érzés,mert amúgy bárki mondaná nem hinném el neki,hogy ez egy halott ember akarata.Pedig így van....egy éven át,halála után még fogta a kezem'...vagy,ha nem ő akkor a karma vagy a sors vagy Isten vagy tudjafranc.

A lényeg,hogy mikor a temetését szerveztem,már akkor is minden úgy volt,ahogy annó ő akarta volna...még hónapokkal a halála előtt elment egy temetésre,ahol nem pap temetett,hanem egy nő,aki verseket mondott és ez neki annyira tetszett,hogy külön ezt a nőt kértem fel annó,hogy mondja ő a beszédet.A zenét meg én állítottam össze a kedvenc dalaiból(Enya,Sting,Bryan Adams,Adele stb)-persze nem a  mulatós zenéiket,hanem a lírai,már-már túlvilágról szóló számaikat.A nő ott aggódott,hogy nem biztos,hogy engedni fogják,mert pl. valaki cigány és akkor cigány mulatós zenét akar,de itt persze nem erről volt szó,ollyannyira,hogy később a CD-t le is nyúlták,mert olyan jó válogatás lett.

És persze a virágok...amik szintén diszkrétek,egyszerűek,de fenségesek voltak.És temetés közben a nagy sírásban konrétan azt éreztem,hogy Gyuri hálás-hálát éreztem és tudtam,hogy ez nem az én érzelmem.Fura egy érzés volt,mert mindenre számítottam a temetésen csak erre nem.Nah jó itt hagyjuk abba,mert már sírok.

Szóval...mióta összeveszett a család nagyja azóta mindig görcsbe borul a gyomrom,mikor át kell menni  a mamához.Persze nem kell,de a konyha mellett van az ő szobája és a mama mindig háttal ül az ajtónak,én meg mindig szemben ülök és baromira nem tudok elvonatkoztatni a látványtól'.A mamának meg egy hónapja volt a szülinapja,de a hülye sógorom miatt nem tudtunk átmenni,egyszóval pont azért rendeltem oda a csomagot,hogy legyen ürügy átmenni utólag felköszönteni,meg beszélgetni stb...ajándékot már átadattam anyuval rég,de ugye az nem ugyanaz.

És most jön a jó része, az akkusztikai elem egy csodának néz ki, a másik meg egy himalájából szerzett nem növény,nem virág-úgy mondják,hogy a hegyek arany könnycseppjei és tele van mindenféle jóval-hát mondom akkor kipróbálom.Direkt úgy fotóztam,hogy,aki úgy érzi nézzen utána és,ha használna neki,akkor tudja hol keresse. :)

És még elhoztam egy kis valamit,amit a mama ki akart dobni,annó nagybátyám gyűjtötte az öngyújtókat és egyet a sokból eltettem,egy kisautót,amit szépen letisztítottam és kitettem az ablakba.

Azt hiszem nem vagyok egyedül vele,hogy mostanában vagy mindenki frusztrált,ideges vagy bőg vagy antiszociális-valami van a levegőben.Én bízom benne,hogy csak arról van szó,hogy valami új dolog következik mindenki életében és ez most annak a hozadéka ill most vihar van és utána jön a napsütés...

Mindenki hülye

Ma elgondolkodtam azon,hogy vajon miért nem vizsgált meg a nődoki-pedig klimaxal kellett volna,de a 3 látogatásból 3x látott csak ruhában....

Aztán most itt kajtatok nődoki után,de az egyik csak pénteken rendel,persze magán, a másik(szintén) meg remélem nem fogja lecsapni a telefont azzal,ha megtudja,hogy beteg vagyok...

...közben rákerestem neten,mondom hátha van olyan nődoki,aki kifejezetten az én betegségemben jártas és kifejezetten én vagyok a célterülete'....

találtam:Németországban! Óriási komolyan mondom!

Nah közben felhívtam,márciusra van időpontom 16.-án 16:20 kor-sajnos az elég későn van.

Kész rémálom amúgy is ehhez az orvoshoz menni minden nőnek,illetve a legtöbbnek-és még így is minden egyes nő azért harcol',hogy végre megtalálja élete nőgyógyászát hosszútávra!Van aki egy életen át keresi és nem találja,akárcsak a nagy Őt!Persze ott a google a barátunk,ahol minden nő leírja a véleményét egy adott orvosról-de az egyik ezt mondja a másik meg azt....és végül odáig fajul az ember felfokozott idegállapotban,hogy választ egy olyat,aki nincs fent a neten,ellenben minimum 2 óra út csak oda és a végén elkönyveli az: Ez is hülye volt mantrát'!

Igen ez amolyan női dolog,amit csak mi értünk meg...azon túl,hogy az álom farmert keressük még a Levis leértékelt darabjai között vagy épp áron felül csak jó legyen és abból rögtön kettőt veszünk,mert kopik.És csak mindezek után keressük a nagy Őt,akiről tudjuk,hogy ábszolúte nem létezik,éppen ezért csak egy szépen kihelyezett csapdát állítunk az útra,amit figyeljen a halál,mert ugye ennél fontosabb dolgunk is van,aztán,ha valaki belelép akkor hurrá van....egy darabig,amíg el nem jutunk odáig,hogyNah ez is hülye vót!

Vagy elkezdünk valamit aztán belerohadunk a kapcsolat mélyébe,mert egy idő után már nem egymás után futás van,hanem egymáson rohadás(14 éve élek kapcsolatban,szóval már csak tudom),szép csendben fonnyadunk,mint egy ott felejtett barack az ágon és várunk,várjuk,hogy megváltozik,jobb passzban lesz,majd figyelni fog ránk,ha nem lesz ennyire szegény' ideges,aztán behunyt szemmel nézzük' végig,ahogy először megcsal,aztán másodszor ,aztán haza sem jön,de még mindig tagad,miközben még mindig ott baszódunk az ágon és csak várunk a nem tudom mire.Mi is hülyék vagyunk!

Más nem nagyon van: Még mindig céltalanul tántorgok az életbe-Zé nem is tudja milyen érzés ez és nem is érdekli,persze néha belegondol,de csak úgy jó 3 évente,mikor összepakolom a cuccom és lelépek,úgy 3 évente simán megteszem.Ennek az az előnye,hogy legalább át vannak forgatva a ruhák...de most nem tudok hová menni,már vége a "jólétnek",anyámmal és a férjével cuccoljon össze a halál.

Beszéltem már egyébként a férfivel/val-velem egyidős,de szerintem még angolul is egy akkora simlis gyökér,hogy ez virít róla.Arról nem is beszélve,hogy folyton az én nyelvtanomat javítgatja,mert szerinte az úgy nem helyes.

Nem akartam mondani neki,hogy baz+ én nem a google translatet használom,hanem a kútfőt,meg amit naponta tanulok...persze olyan hibái vannak,hogy az visít,de az nem érdekes-egy arab férfi szent dolog,de csak odahaza,nekem meg csak egy simlis gyökér,az agyonápolt egó négyzetével együtt.

És még egy olyan apróság történt,hogy egy hete letiltottam jópár embernél az üzenet funkciót-nem akartam,hogy hozzám szóljanak,mert most túl nehéz és amúgy is csak a -segítsssé má szövegükkel jönnének vagy az üres bájcsevejükkel,amit már azért unok,mert mikor mondom,hogy találkozzunk,akkor egész egyszerűen nem akarnak,de mással meg igen.És,ha nekem van örömöm azt ők nem díjazzák...mindig csak másokét,szóval tökre kiábrándultam a fészbukból.Ez is csak abból áll,hogy mindenki felrakja mennyire boldog'(lófaszt,pedig amúgy lehetne az hozzám képest) és nem is igazán ez a gond,de,ha nekem kell segítség vagy én teszek ki bármit....az hót8 mindenkinek.Ühüm...nálam egy barátság:adok-kapok.Olyan nincsen,hogy csak én adok....szóval most minden olyan embernek "befogtam a száját",akire épp nem vagyok kíváncsi és nem...nincs kedvem beszélni a problémáimról,mert minél többet beszél az ember róla,annál több lesz.Most csendben vezekelnek...jólteszik. :)

Nah megyek,mert ma már mindenkit lehülyéztem...

Mennyire vagyok hülye?

Azért van ennek a klimaxnak áldásos' hatása is,mint például a feledékenység...,mert mikor felmegyek a verses oldalamra és megnézem épp hányan vannak,AKKOR UGYE ÖRÖM,RÁADÁSUL KÉTSZER,HACSAK NEM FELEJTEM EL HARMADSZORRA IS,MERT AKKOR HÁROMSZOR!

És akkor ilyenkor elgondolkodok azon,hogy ennyi volt e múlt héten is  és  én látom csak mindig ugyanazt,de nem tudok róla...hát mindegy.Annak örülök,ha elismerik az írásaimat-sosem erőltettem rá senkire sem ismerősi körből,így nagyon jó érzés,hogy csak úgy simán az emberek maguktól, a minőségért jönnek.

Igen minőség,mert ritkán írok,de az ütős...sokszor írok a mentális egészségről' verset,persze nem pont szó szerint,de kábé,meg szerelemről,vágyakról,háborúkról,aztán vannak gyerekversek,meg férfiaknak való versek,meg férfiakról,nőkről és emberekről is írok...épp,ami megfog,de legalább annyira,hogy legyen értelme írni róla.Persze úgy is megy az írás,hogy ,ha nincs ihlet,de tapasztalatom szerint az sosem lesz minőség,ha nincs benne érzelem,nem ér lószart sem.

Meg a végén a fordulat,mint Hemingway írásaiban,bár ő nem írt sok verset-szóval lehet,hogy nem jó a példa,de mindegy.Ide félve linkelem be,mert most itt lefestettem egy zűllött képet magamról,tiszta kiábrándulás lenne megtudni,hogy valójában hót normális vagyok-vagy annak tűnök,nemtom,de nem is érdekel.

Már rég nem érdekel,kinek vagyok mennyire hülye vagy nem az,ha már normális életem nem lehet akkor minek erőlködjek egy normális énképért?

Ha az élet szart ad,hát én is azt adom vissza,csak a versekben nem,ott maximalista vagyok. :)

marilyncate.blog.hu és facebookon is fent vagyok. Versek a női lélek tollából-aki gondoljan nézzen bele.

Jó reggelt Vietnám...

Ma reggel voltam a Sportkórházban vérvételen,amúgy érdekes volt,mert a recepción a nő azt mondta,hogy dobjam be az ajtóba a beutalót majd....

...én meg hülye rögtön tovább gondoltam a szálat,hogy majd az ajtó alatt,mint valami kis titkos szerelmes üznetet úgy kell becsusszantani....szép halkan,tudod,mint a filmekben.

Ühüm,...ez a kósza romantika a fejemből azóta sem nőtt ki,ki tudja mire lesz még jó egyszer,no mindegy.Mentem fel a lépcsőn közben gyakoroltam a szövegem,hogy mégis mi a francot keresek én a Sportkórházban,-erre beugrott,hogy :Fedett pályás távolba nézés-méghozzá időre.Aztán azon agyaltam,hogy mit mondjak majd a vérvételes nőnek,ha megkérdezi mi bajom,erre egyből beugrott,hogy közölöm vele,hogy:

VIETNÁM!

- ezt amúgy is már rég ki akartam próbálni,mindig más szöveget dobok be...aztán ezt a sok reggeli hülyeséget azonnal szétverte a realitás,mikor kilibbent a vérvételes nő és az egyszál egy előttem váró betegre ráordított,hogy blablabla....komolyan nem értettem belőle egy szót sem,mert éhgyomorra kellett menni,ergó kávét nem ihattam....és csak egymásnak feszülve mondták a magukét úgy jó negyed órán keresztül.

És én ,mint extra hiper-szuper érzékeny empata azt nem is értettem min üvöltöznek,csak azt éreztem konkrétan ,amit ők éreztek üvöltözés közben.Sajnos engem ilyen módon könnyű kibillenteni,egyre kisebbre húzódtam össze a széken,miközben azon agyaltam,hogy ez most nem tett jót a prolaktin szintemnek,ami stresszre növekszik.

És akkor végül a nő elment,így a helyére ültem és nem is kellett sokat várni,én voltam az első.Mikor belibbentem gyorsan közöltem a nővel a tényeket....mire átment nyugibogyóba és empátiába és közben tartotta a kezem,mert vérhigítót szedek és csak beszélt,beszélt és beszélt...kora reggel ebből ismét csak annyit fogtam fel,hogy blablabla,meg néha rányögtem egy két választ,aztán elkaptam a tekintetem,mert már kezdett sok lenni a nő energiája,meg az élete amit abba a kőkemény 6 percbe belerakott.

Azt hittem sosem szabadulok meg tőle...de végül sikerült.

Zé még meg is jegyezte,hogy  mit csináltam én ezzel a nővel,hogy ilyen empatába ment át???

Most mit mondjak,aki megjárta Vietnámot,az már minden alulképzett pszichoborderlinet le tud nyugtatni. :)))

ps.: Ez volt a héten a második vérvételem-tisztára hős vagyok,meg baromira unom.

Itt nem kell félnem...

Megint hétfő van és én már előre félek az estétől,hogy megint nem fog haza jönni.

Ma egész jó napom volt,még skáláztam is és az angollal is haladok.

 

Most így délután ugrott be,hogy azért vannak,akik szeretnek és ezt nem abból tudom,hogy mondják,mert nem mondják.Illetve azok mondják,akik nem igazán-ilyenkor mindig felteszem a kérdést magamban,hogy most engem akarnak meggyőzni vagy magukat?

Nah mindegy szóval helyből két férfi ugrott be,Zé öccse-minden évben látom a tekintetében a melegséget, a kedvességet,meg azt,hogy bármi kell nekem úgy rohan,mintha az élete múlna rajta...meg néha titokban átölel,magához húz,meg nem akarja elengedni se a kezem,se a tekintetem...és az a baj,hogy én sem.Hiba...tudom,de ez nyílt titok nálunk a családban,hogy annó Roland volt az első szerelmem és nem Zé.

Tudom,hogy fura,de mindenki elfogadta,csak az már zavaros nekem,hogy mit kezdjek ezekkel a gesztusokkal,amiket nem tudok hová tenni.Pár éve(2) abszolúte hátrább léptem és szinte ellöktem magamtól őt,azóta ő is,de ez is csak azért sikerült így,mert pár éve már nem találkozgatunk hosszú időre-én mindig lemondom,hogy inkább nem megyek némtországba-mert így egyszerűbb.Pláne,ha az egész család ott van úgy már ezeket a dolgokat nehezebb kivitelezni és persze abszolút tilos.Nem is tennék semmi olyat,ami fájna Zének.Nem lennék képes rá.

Roland sosem mondja,hogy szeret,csak látom a szemeiben -ugyanazt a tüzet,mint 19 évvel ezelőtt.Érzem is ,ha a közelében vagyok,hogy nem utasít el,sőt ,ha nem látja senki magához húz...én meg,mint akinek lófasz tudománya sincsen a flörtről és miegymásról,úgy teszek,mintha nem lenne ebben semmi intim.Pedig van...

és sokszor olvasom ki a szemeiből,hogy: "Ölelj át és ne engedj el soha!"-ehelyett én lesütöm a szemem szomorúan aztán visszanézek egyenesen a szemébe-ő addig végig bámulta a tekintetem és egy nagy levegővel ismét szétválunk.Szavak nélkül is értjük egymást...

A másik egy volt osztálytársam,aki Zét direkt törölte,pedig neki is volt osztálytársa-nah speciell őrajta is ugyanezt érzem csak a finomított verzióban.

Szóval az a lényeg,hogy bár sokan nem szeretnek,csak mondják,ahol viszont szeretnek,ott leginkább titkolják és érdekes mód rajtuk érzem leginkább,hogy valóban szeretnek.Látom a tekintetükben,a gesztusaikban ...mindenben,de fura,hogy érzem is,ha rájuk sem nézek....érzem azt a melegséget,amit amúgy éreznem kéne egy kapcsolatban és az most mindegy,hogy szülő,párkapcsolat,barát vagy tudja franc...

...egyszerűen mondjuk így,hogy ha " jó rezgések" között vagyok,akkor a testem összes sejtje érzi,hogy itt nem kell félnem!

Ez így érdekes megfogalmazás,de mégis valahogy így.....

Amikor egyenesbe lendülnék...

Vasárnap van és már régen akartam írni valami pozitívat,de mivel semmi jó nem történik velem így elég nehéz.Vannak napok,mint pl. a most hétvég is,hogy már csak azért is jó,mert semmi nem történik,de rossz sem,tehát ez így jó.

Ilyenkor lendülnék újra egyenesbe...de a gond az,hogy holnap hétfő és ő megint focira' fog menni és megint hajnalban ér majd csak haza a "fociról"-és ilyenkor elönt az agyfasz,de komolyan.

Tegnap annyiból már jó volt,hogy a 3 napos migrénemből már csak az egész napos hányinger maradt,mert hiába csak egy darab fájdalomcsillapítót veszek be összesen a 3 nap alatt(elosztva),de az úgy kikészíti a gyomrom,hogy egész nap rosszul vagyok...

Szerintem ma elmegyek vásárolni valami ruhát-nem,nincs rá szükségem csak már nem tudom miben és hol keressem a boldogságot.

Pulóvert nem veszek az már hót ziher,mivel annyi van,hogy a felét sem hordom és a nagyrészét nem is én vettem(azokat nem is hordom)-viszont kevés hosszú újjú felsőm van,ami pamut-ilyen alkalmi szarok' vannak,de az a 4 fal közé -kissé túl sok.

Annyi fejlemény van még,hogy E.-ből úgy kiábrándultam,mint a 620-as gyorsvonat és igen erről ő tehet,meg nekem elég,ha csak egy apró hazugságot látok bárhol is,összeomlik egy egész ember a szememben.Persze tudom én,hogy mindenki hazudik,én is hazudtam,mint a vízfolyás,de csak a betegségemről,mert,ha meg elmondom-sokan úgy néznek rám,mint egy UFÓ-ra-hogy minek mondtam el?

Ha meg nem mondom el,akkor a miért nem mondtam el van....-emberek komolyan ez vicces.No mindegy.De mostanában bevettem az őszinteségi pirulát',hátha azzal messzebbre jutok,mint a 8 évnyi hazugságommal.Mert az egy ideig szabadságot adott,de egy idő után bezárt.

Amennyit véd egy hazugság annyit árt is sajnos.

ps.:De legalább már nem fáj a fejem,...tiszta kánaán van.

Bűbáj

Veled álmodtam...fura,mert sosem szoktam,de mostanában olyan ilreális álmaim vannak.

Két napja pl. hetven kiló voltam a tükörben-ami ráadásul tetszett is,aztán másnap szilikonmelleket álmodtam-mármint,hogy az van beültetve nekem és utáltam.

Most meg te...eltört az ujjad és odajöttél hozzám.Sosem vigyázol magadra...nah mindegy ez csak álom,de már régen is írni akartam,hogy mostanában nem tűnsz boldognak-túlságosan bezárkóztál,persze tudom én,hogy a barátnőd miatt,ill az ő hatására,csak abban nem vagyok biztos,hogy ez jó is neked.Profilképed alapján nem tűnsz boldognak....de lehet nem a barátnőd az oka,elvégre már régen nem tudok semmit az életedről.

 

Zé már megint nincs itthon,lassan piroslámpás negyedet is nyithatnék a házból az sem tűnne fel neki. Nem tisztel,nem figyel rám,nem is érdeklem. :(

És sosem jön haza időben....és már két napja migrénem van és fetrengek a fájdalomtól,de ez sem hatja meg.Jó ,ha egy nap 4 mondatot váltuk és kábé ezzel le is van tudva a kommunikáció.

Nem tudom mit tegyek,most épp az egyik haverom(férfi) idegeire megyek,mert tőle kérek tanácsot,hogy mégis mi a frászt kéne tennem.Az előbb rendeltem 30 ezerért olyan fehérneműket,amiket max csak kirakatban lát meg felnőttfilmekben,de mire hazajön az én hangulatom úgy lehűti a lakást,hogy garantálom,hogy nem fog felállni neki.Látod?Idáig vezetett az,hogy annó jól megaláztál és azóta kapkodok a trónom' után,amit szerintem már rég elfoglaltak helyettem és persze engem lelökve.

Költözni nincs hova....ha megyek innen már csak egy út vezet,az is egy fához egy kötéllel és nem azért,mert meg akarok halni,csak nem tudom megoldani a gondjaimat.Egyszerűen túl sok minden és mindenhol.Kifelé meg mosolygok,mint egy hülyegyerek..hogy senki ne lássa,hogy fáj,hogy senki ne érezzen belőle semmit.

Bűbájosat' játszok...csak már nem tudom van e még értelme.Szerintem nincs.

Fáj,hogy fáj...

Ma fájdalmat érzek,olyan jó mélyről jövőt..például azért,mert akiket eddig még barátnak,felületes barátnak is tartottam,nah azok már erre a címre sem érdemesek.

Minden fáj....

Az is fáj,hogy anyámnak elmondom mi bajom van-és ő nem reagál rá szinte semmit.

Az is fáj,hogy Zé hétfőnként elmegy focizni és csak hajnalban jön haza...utána meg én vagyok a "bűnös",ha kizárom a lakásból... :((( És nem érti mi bajom van-komolyan mondom ez vagy megbolondult vagy nem tudom.

Meg az is fáj,hogy E.-nek bármit mondok,hiába jó-most látszólag észe sem vesz-már komolyan az is megfordult a fejemben,hogy utál-hát sajnálom,nem tehettem mást,ilyen helyzetben,minthogy nemet mondtam.

És az is fáj,hogy nincs olyan ember aki tudom,hogy szeret,nem érzek sehonnan sem melegséget-még egy kicsit sem...fáj,hogy fáj és ilyenkor szoktam menekülni-leginkább a gyógyszerekbe,hogy ne is tudjak magamról,mert hiába teszek meg bármit szinte bárkinek,ha egyszer sehonnan nem jön felém szeretet... :(

Az is fáj,hogy nem jelentek senkinek semmit,csak egy tollvonás vagyok mindenhol.

FÁJ...

Hála

Voltam endokrinológusnál,végre kiírta a labort és még a magánkllinikán sem kellett 32 ezret kifizetnem,mert mittomén-kivételesen jófej volt az endokrinológus.

Bár elvileg hozzáteszem,ez a vizsgálat Tb alapon is járna nekem..nah mindegy.

Tegnap voltunk apunál,ami azért is volt jó,mert végre tök jól eltöltöttünk egy délelőttöt mindenféle szóváltás(negatív) nélkül és hozzáteszem tök jó hangulatban.Ez már eleve meglepett csak úgy,mint a fenti eset,hogy egy magánklinikán nem kell fizetnem az orvosomnak...

Meg vettünk egy vagon húst is-apu fizetett mindent,mert sok pénz van a szépkártyáján és nem bírja levásárolni....mi is vettünk egy vagon húst,meg fűszert,meg tésztát és én komolyan azt hittem,hogy az Örs vezér téri hentesboltban ott fogunk hagyni 30 ezret a húsért meg mindenért.Ehhez képest nem csak a hús volt minőség,de az ára is(10 e mindenért).Bátran ajánlom mindenkinek,komolyan meglepődtem...arról nem is beszélve,hogy kedvesek és gyorsak is a kiszolgálásban.

Ezek jó dolgok és ezeknek komolyan annyira örülök,hogy azt el nem tudom mondani....

Nah meg azon is meglepődtem,hogy a háziorvosom kiírta a beutalót a sportkórházba-mert ott főorvos a nő és így ott fogják levenni a vért,kicsit vicces,de a háziorvosomban sem hittem már-komolyan azt gondoltam,hogy elhajt a fenébe és nem írja ki a beutalót,de megtette.

És ezekért a dolgokért hálás vagyok,nem kicsit,hanem nagyon-néha már ennyi jóért is konkrétan el tudnám sírni magam,mert annyira nem kapok soha senkitől jót és ezek jól esnek. :)

Más egyéb nincsen,gyakorlok,meg tanulok továbbra is énekelni,hiába tudok,ha egyszer ezt sosem lehet eléggé tudni'.Jah meg épp most angolozok is már másfél éve-kezdek arra a szintre eljutni,hogy már külföldi oldalak hosszas cikkjeit olvasom a google translate nélkül.Egyetlen egy szót sem írok be...illetve nagyritkán,szóval már kezd egész jó lenni az angolom,de ugye ezt is lehet még szépíteni.

Eddig is tudtam angolul,de nem ennyire.Ezen kívül a német az ,amit még ilyen szinten tudok,meg a francia.A spanyolt meg csak alapfokon...de ez is az egyik célom,hogy 5 nyelven folyékonyan beszéljek-ami elképesztő nehéz,úgy,hogy nincs igazán kivel gyakorolni.

Nah mindegy azért így sem panaszkodhatok, a kitartás megvan,csak ezek a betegségek...hát már tele a hócipőm velük:idén már 4x voltam beteg az alapbetegségeim mellett.

Ez baromira megvisel és visszavet.Jah és nofene,már nem csak twitterem van,hanem instám is-egész jó dolognak tartom,sok érdekes emberrel lehet megismerkedni,ami a másik kedvenc elfoglaltságom,mint tudjuk'.

E.-el semmi nincs,most mindketten 10-et léptünk hátra,néha egy lájkkal még éreztetjük,hogy "fontos vagy"-meg az "itt vagyok,figyelek rád"-de egyenlőre ennyi.Én modtam neki,hogy épp nagyon beteg vagyok és így most nem akarok nála tanulni...kicsit elvesztem.

Nem tudom mi,merre hány méter és hogy legyen,amikről azt gondoltam,hogy majd az vagy amaz jó lesz nekem-hát mind zsákutca volt.

Hiába akar az ember,ha mindenhol csak falak veszik körül,hidak helyett....

Nah mindegy azért nem esek depressziónak,csak így lényegesen nehezebb minden,de a fenti dolgok akkor is jól estek-mert ez ma már csodaszámba megy. :)

ps.:Nagyon hálás vagyok. :)