Egy hét felfordulás

Itt a legújabb instás képem,szerintem nem nagy szám-látszik,hogy hulla fáradt vagyok és elképesztő szomorú,de ezt tettem ki:

 

Végül nem mentem mr-re,mert kisült,hogy kontrasztos mr kéne,ahhoz meg labor.

És még csak a laborba sem jutottam el,mivel már két hete megvan-az első héten semmiség volt,de most-hát csak a szokásos ugye,de kihúzva egy teljes héttel-oltári szar!

És közben azon agyalok,hogy oké kaptam engedélyt mr-re,de nem a saját orvosomtól és így nem tudom,hogy milyen szeg van a karomba-égő lenne odaégni,meg fájós is...most gondolj bele betolnak abba a szarba szinte bekábszerezve' majd elindítják a gépet és a szögek elkezdenek füstölni...jesszus és ilyenkor menekülni támad kedvem a gondolattól is.

Aztán ugye mivel az első héten nem igazán jött meg,már ott tartottam,hogy elmegyek az enyhe kis szarral nődokihoz-úgyse véreztem volna össze semmit-már odáig jutottam el bizalmatlanságban,hogy megcáfoltam a laborleletem eredményét is...mondjuk nem csoda.Aztán ahogy ebbe beletörődtem,hogy oké valszeg lent van valami nagy gond,nah akkor másnap megjött.

Most mondanám,hogy ez lelki,de nem...az agyban előbb vannak az érzelmek és csak ezután a gondolatok...és mint tudjuk az én  esetemben ez hatványozottan látszik.Mondtam is anyámnak,hogy érzem,hogy ez nem pszichés,hanem hormonális,mind az idegesség,mind a hülyeségeim-tudom,hogy így van.Lassan már kezdem megszokni,hogy néha rám jön egy bőgőroham-aminél alig sírok ellenben a belső kényszer nagyobb vagy mi és utálom ezt az érzést.

Persze ezer gondom van,de volt már máskor is,tehát nem a gondok miatt bőgöm el magam.És néha olyan akár csak egy tüsszögés,ami csavarja az orrod,de nem akar kijönni,de ott van egész álló nap vazze és nem tudsz mit kezdeni vele,minthogy elfogadod a jelenlétét.

Megszokni teljesen nem lehet,mert szar,de,ha elfogadom úgy valamivel könnyebb.

Nah persze közben Zé is alakított-megint volt "focizni"-és megint azért jött éjfélkor haza,mert "elvesztette a kocsikulcsot"-mindig mást mond:van,hogy "lejátszottuk a jövőhetet is",meg a "beszélgettem a haverokkal,akinek az anyja beteg",megint máskor "még elvittem a kollegámat haza" és satöbbi-ennyi faszságot,de komolyan,nah mindegy.

Már meg sem szólalok ,sőt arcokat sem vágok...-beletörődtem,hogy megcsalnak és kész.

Amúgy is a horoszkópom,azzal az idiótával az élen ,aki írja,azt tanácsolta,hogy akiket megcsalnak semmiképp se mondják ki az utolsó szót-némán tűrjenek tovább és akkor majd azt bünteti meg az ég,aki megteszi a másikkal,hogy megcsalja.

Erre speciell kíváncsi leszek...de ugyanakkor örültem most a bejegyzésének,mert jókor jött a tanács és egyébként sem jutott volna eszem ágába sem elmenni innen bárhová is,mivel nem tudok.De ezt a horoszkópelemző is mondta:Csak akkor menj,ha van hová és van elég pénzed"-hát jelentem egyik sincsen.

Egyébként nem haragszom Zére,megértem,hogy nehéz egy beteg emberrel-de jó,ha tudod,hogy legtöbbször el sem mondom neki,hogy rosszul vagyok...meg úgy ánblokk senkinek sem.Egyedül most Krisznek- az új-régi barátnőmnek,akitől néha agyfaszt kapok,mert van,hogy angolul ír rá valami oltári baromságot-mindig fura volt,csak már elszoktam tőle.Ettől függetlenül szeretem őt,meg örülök neki,hogy újra itt van velem.

Másik két barátnőmet viszont kibactam,mint macskát xarni: Az egyikre múltkor nagyon megharagudtam,amiért teli pofával röhögött azon,hogy megcsalnak-mert ő egyébként madamm kint Angliában és persze szeretői státuszban él-én értem ezt,de én sosem röhögtem a pofájába,amikor mondta,hogy ez mennyire nem jó helyzet,meg,hogy a feleségével él még mindig a pasi és amúgy egy olcsó ribancként bánik vele,de ő mégis szereti.

Tudod,ha nekem a barátom valaki,akkor akkor is együttérzek,ha én más "státuszban" vagyok és nem fogok kéjes vigyorral a képemen beleröhögni a pofájába,mert szeretem és nem érzem úgy,hogy nevetnem kéne.

A másik most jött haza Californiából-ő egy régi barátnőm-utoljára akkor voltunk barátnők,mikor épp kiment-tehát 20 évesen és én bíztattam egyedül,hogy próbálja meg,a többiek meg mind lebeszélték.Most meg,mikor végül hazaköltözött akkor is én álltam ki csak mellette,de szintúgy senki más nem...aztán most szarik a fejemre-három levelet küldtem rá,mindre baszott válaszolni,miközben tudjam,hogy amúgy nagyon nem vagyok jól...tehát két kapcsolatot megint lezártam egy delete gombbal...és nem bántam meg.

Az önbecsülésemnek ennyi sajnos kellett.

És a harmadik történés:

Napok óta szar a hangom,hamis,rekedtes,amit én elképesztően szégyellek-mert így nem tudok felrakni instára se semmit,meg másoknak se tudok mutatni semmit...pedig a vágy amúgy megvan bennem,de öregem leülök,hogy felveszek valamit,idáig tök oké,de lelkileg meg testileg is annyira fáradt vagyok,hogy úgy veszem fel,mintha közben uborkát szeletelnék-ergó tök leszarom csak technikailag jó legyen.Ez azért gáz,mert mindig szeretek énekelni,de vannak hetek,napok,amikor lófac a seggébe ennek is...egyszerűen beleunok és ez átjön sajnos.Meg tán nem is ez a gond,hanem a fent említett összes tényező...és ez nyom a lapba.

Jah Ericet már megint töröltem,mert az úgy volt,hogy vett egy jegyet az operába,amiből még nem gondolnám,hogy meleg,mert ő sznházban kezdett énekelni és érdekli a színház,de konkrétan ugye a tesója meleg és az emiatti szimpátiája miatt a képei és bejegyzései alatt is csak melegek kommentelnek,meg egy két néger nő....nah most én se néger nem vagyok se meleg.

Világítok közöttük,ami csak azért gáz,mert nem illek közéjük sajnos.Ez nem igazán kisebbségi gond,hanem mondjuk úgy én nem tudok úgy rajongani,mint ők-ők egy 16 éves szintjén rajonganak,ami nekem már rohadtul nem játszik az életembe és nem is fog,mert nem tudok már akkora fanatikus lenni,hogy elhiggyem,hogy ő a "félisten"-mivel nem az...

Ez utoljra 16 évesen ment,azóta elvesztettem a szüzességem minden téren,sőt akiket nagyra becsültem azokban mind csalódtam....tehát ez nekem nem megy.

Eric persze rögtön falnak ment...ezt én érzem az írásából,mert annyira már ismerem,hogy tudom milyen szavakat használ,ha lelkileg okés,ha el van szállva épp,vagy ha hisztis és féltékeny vagy mindkettő-és van a depis Eric is...

Persze tudom én,hogy valszeg ez nálam meg nála is megint átmeneti,de most úgy érzem kár a gőzért,amúgy sem lehet ebből semmi,meg én nem tudok memaradni egy rajongói státuszban.Ha ezt ő nem érti,nem így akarja akkor ám legyen.

De most meg hisztizik...közben megint elkapta a tesztoszteron fröccs,mert neki is ingadozik a hormonszintje,mint nekem csak én ösztrogénbomba vagyok-egyik sem jó.Olyanok vagyunk,mint a zsák,meg a foltja-meg olyan se veled,se nélküled,plán ilyen messzeségekben.Meg még rengeteg dologban hasonlítunk...nehéz lenne mind felsorolni,mert annyira...szóval ezt most nem írom le.

Közben ilyen baromi nagy "arcok" jelölnek be követni,mint "közszereplők"-amit nemtok hová tenni-lehet,hogy idővel elhagynak...és csak a létszám kellett neki,vagy maradnak ellenben én dög kicsi vagyok hozzájuk képest vagy bejövök nekik....nemtom,mindegy ott vannak oszt jóvan.(elég sok van most már belőlük és nem nagyon akarnak menni)Legutóbb egy agymenők kinézető Mark Zukkerberg forma (szoftveres) követett be-aki se nem szép se nem semmi,csak pénze van...és kábé ezt is mutatja meg magából-visszakövettem,de ,hogy őszinte legyek hányok tőle-csak azért,mert pénze van és közszereplő még nem fogom kedvelni'.Meg mást sem...

ps.: Ma takarítottam a holnap helyett,mivel akkor szoktam,mert már nem bírtam nézni a koszt és asszem mára hulla fáradt vagyok-Zé meg megint "focizik".Nem érdekes,most tényleg nem.Ha már amúgy is Grammy díjas énekesek lájkolják a hangom-hát azért olyan rossz csak nem lehetek-persze nem érzem így,de a lábujhegyem már a vörös szőnyegen van. :))))xdxd

Lidércnyomás

Nah végre énekelhettem az új mikrofonba-baromi jó lett a felvétel-megmutattam Zének is-aztán ahogy mentem vissza a szobába,akkor láttam,hogy valszeg elbőgte magát.

Mariah Carey Mine Again című dalát vettem fel.Persze a szöveget elsőre elszartam,de még így is szép lett.Nem mondaná meg senki,hogy nem stúdióban lett felvéve...illetve persze a nagyok igen,de az nem érdekes-kis hiba nem számít.

Aztán tegnap próbálkoztam még,de a hangom most eléggé gáz,mert túl van erőltetve,szóval majd máskor felveszem újra.

És ma éjszaka R.-el álmodtam,ami azért fura,mert mikor ilyen rossz hangulatban vagyok illetve lelki állapotban,akkor csak Dével szoktam álmodni-ő amúgy egy olyan volt osztálytársam akivel sosem voltunk jóban,de 9 év alatt mindig vele álmodtam...,hogy ő vigasztalt,mikor nagyon mélyen voltam lelkileg.Ő egy visszatérő álom-hős vagy mifene,de csak álmomban jövünk ki egymással a való életben viszont abszolúte nem.

A lényeg, a lényeg,hogy R.-el megint együtt voltam álmomban,az érzés maga tök jó volt meg minden,de ugye ő Zé öccse-tiszta vérfertőzés' még álmodni is ilyet,komolyan még ezért is bűntudatom van,pedig ez tényleg nem a valóság.Nem is tudom mi történne,ha igaz lenne-mert ugye évek óta flörtöl velem,ha senki nem látja én meg az utóbbi években már "ellöktem" magamtól-azaz sosem mentem inkább ki,nehogy megint az legyen,hogy,mint egy szeretetre éhes ribanc újra beleessek a csapdájába.

Ez nálunk még mindig nyílt titok a családban,hogy R. volt az első szerelmem-de ugye az már régen volt.Kb. 14 lehettem,mikor először úgy találkoztunk,hogy jöttem ki a suliból tavaszi szünet kezdődött éppen és szembe jött',illetve gurult,mert görkorival loholt-egy szőke ,igazi árja pasi-elment mellettem én meg megfordultam utána és ahogy hátranéztem,láttam,hogy ő is ugyanezt tette.

Ez volt az első látásra tényleg szerelem és azóta sem néz rám másképpen,hiába lettem beteg,én úgy érzem ő még jobban szeret,az összes gesztusa, az arckifejezése,a szemei,a tettei mind elárulják,de nem is csinál belőle titkot-viszont ez így baromi szar. Neki kevésbbé,mert nem beteg,de nekem...hát ööö izé.Csak azt nem értem,ha ennyi év alatt mindig titokban odahúzott magához,meg úgy fogja a kezem,hogy senki ne lássa vagy épp csak simán nem akarja elengedni(vagy simogat és nem barátilag) és akkor nekem kell ügyködnöm'-amire végül mégis elenged,de közben mélyen a szemembe néz és közben rohadtul nem beszélünk,de tudjuk miről van szó-nah mindegy szóval nem értem ,hogy évek alatt miért nem lépett jobbra vagy balra?

Persze őt is köti a morál,de azt hiszem könnyebb úgy véget vetni valaminek,ha megtörténik a baj vagy,ha abszolúte hátat fordít. Mindkettő jó választás lenne és nem a folytatás miatt,hanem pont,hogy a befejezés miatt.Igen,persze fájna,de így nem fáj? Hát így is nagyon rossz érzés,eleve erkölcsileg a legnagyobb tabu-de így meg az anyósa ugrott ránk a múltkor,pedig semmit nem csináltunk,csak simán volt szeme hozzá-csak neki az egész családban,hogy R. másképp néz rám.Ezt a nőt mindenki utálja,de sajnos igaza van... :((

Ez egy olyan áldatlan állapot,mint a betegségem és az ezzel járó "átok"-valamiért úgy érzem,ha bűnt követnék el meggyógyulnék,de persze lehet,hogy nem,de szeretném átrúgni inkább valaki másra ezt a karmát és szinte már mindegy milyen áron.HA biztosan tudnám,hogy ez segítene rajtam,akkor megtenném,de így...hát nagyon nem.Így meg mindig csak azért imádkozom,hogy soha nem hagyjanak minket egyedül 5 percre se...

Más,...

Szombatra kaptam időpontot Mri-re,még emlékszem 9 évvel ezelőtt,amikor meghaltam és ugye volt egy mri-utána hónapokig azt álmodtam,hogy zúg a fejembe a gép,meg éjszaka is sokáig hallottam a kórházban,pedig nem is volt ott-ez olyasmi ,mintha egy skizofrén ember hangokat hallana,ijesztő,hallja,de az amit hall,az nincs ott.És ezt én is tudtam..

Csak skizofrén nem voltam soha....ez poszttraumás emléknyom(olyan,mint a veterán katonáknak),amit nem tudsz kitörölni,hiába szeretnél,csak az idő segít és olykor ez évekbe telik.Ezért utálom az mr-t,mert mindig ez az emlék ugrik be,ami már réges régen megszűnt,de az a tudat,hogy volt ilyen emlékem összerántja a gyomromat is és remegek,mint a nádszál kábé.

A másik,amit utálok-az hagyján,hogy minden mr után napokig a hangjával álmodok,de miközben csinálják ,van egy rész,amikor szinte elviselhetetlen a kopogás a kattogás,meg,mintha fúrnának a fejed kábé.Már mikor épp kezded feladni lelkileg,mert tényleg ennyire elviselhetetlen a zaj,nah akkor fordul és ismét pörög,de halkan,illetve halkabban,aztán megint megáll elindul a másik irányba-ilyenkor néha kinyitom a szemem,de kár érte,mert az ismét elkezd kopogni,kattogni és egyebek,de már nem úgy,mint az első körben-és végül,ha jól emlékszem egyre kisebb zajokat ad ki,amíg a végére nem ér.Kimászni az mr gépből,maga a legnagyobb felüdülés-szerintem rosszabb a fogorvosnál ez a dolog-bár mindenki mást utál jobban. Nem lehet igazán választani,melyik a szarabb,egyik sem jó.Pedig ez tényleg nem fáj-de az a zaj,néha komolyan kikészíti az ember fülét és lelkét is.

Szombaton megyek ebbe a gyalázatba délután kettőre,hacsak nem leszek olyan szarul,hogy nem tudok menni. Mert közben megint nőnapot' tartok,de nem az igazi-lehet azért,mert full ideg vagyok,nem tudom.Napok óta amúgy is szarul alszom...és lelkileg K. O.-n vagyok.

ps: Beszéltem azzalk a barátnőmmel,aki múltkor megkeresett 9 év után és mielőtt még bármit mondhattam volna-kijelentette,hogy soha többé nem hagy el-pedig írtam is neki,hogy épp ezen agyaltam,hogy megint eltűnik majd....az életemről,meg mindig ez a film ugrik be:


Komolyan gondoltad?

Dear God!

Ezt most komolyan gondolod? Kezd lefagyni az arcomról a mosoly...

szerintem baromira nem szolgáltam rá és ezt te is tudod.

Még mit akarsz elvenni tőlem?

Gondolkozz el magadon...tönkre teszel egy embert,aki mindent megtesz magáért. :(((

Komolyan feladom,...

A levél,amire mindenki vágyik...

 

Már tegnap is szerettem volna írni,de pl. a hétvége úgy alakult,hogy rendeltem egy új mikrofont 80 ezerért, meg egy limiter 15 ezerért,meg egy stúdió fülhallgatót  szintén 15 ezerért....és amilyen mákom volt még ebből lejött két ezer,mert akcióznak éppen,szóval nagyon örültem.

A stúdió füles azért kell,mert nekem a legkisebb légypiszkot is hallanom kell és hiába jó a fülem egy átlag fejhallgatóba is,de azért mégsem az igazi...ezek ilyen kulissza titkok,amit nem árt tudni,eddig én sem tudtam,de ugye hétvégén utána néztem és akkor végre összeállt a kép,hogy mit kell vennem.

Az új mikrofon azért kell,mert az enyém sajnos nem bírja a hangomat-mármint ezt úgy értem,ha túl magasan énekel valaki egy olyan mikrofonba ,amiben nincs elég herz,meg opál és satöbbi akkor tönkre megy a mikrofon és a laptop is-a limiter is ezért kell,hogy ne úgy kelljen már örökké énekelni,hogy én veszek vissza a hangomból,hanem ez betereli egy hangsávba,ahol nem torzít se a túl mély,se a túl magas...

nah aztán másnap beszart a laptopom-kék halál.

Azt hittem vehetek azt is,de hála égnek nem kellett,ma hozta vissza Zé,most működik.Elvileg túl sok volt rajta a lom és amiatt krepált be,nah mindegy,remélem így már jó lesz.

És így tegnap unalmamban' még felköszöntöttem szülinapján egy régi barátot,akivel úgy röpke 3 órát beszélgettünk rögtön és közben próbált segíteni is nekem-ez tök jól esett.

De ami ma történt az egyenesen egyenlő a csodával:

9 évvel ezelőtt,mikor meghaltam a legjob barátnőmre ráírtam halálom után',hogy mi történt....aztán eltűnt 9 évre és sosem válaszolt.

És ma reggel ahogy tanulgattam,meg tornáztam,telón ránéztem a frászbukra és ő jelölt be-rögtön visszajelöltem mindenféle gondolkodás nélkül,majd kb. 10 perc gondolkodás után a következőt írtam neki:

Szió!

"Már 9 éve hiányzol...mi lett veled? Úgy eltűntél a halálom után,hogy nem kaptam levegőt sem..."

erre a válasz:

Szia!

"Igen tudom és sajnálom és rettenetesen szégyellem magam emiatt. Egyrészt elvesztettem a telefonomat(narrátor:lófaszt ,mert kicsörgött,de mindegy) és senki számára nem emlékeztem,de ez nem mentség. Plussz mély depresszióba estem.Sokszor kerültem olyan mélypontra,hogy azt mondtam ennyi,de valami mindig visszahúzott.Főleg  család,nem akartam akkora fájdalmat okozni nekik.A depresszió miatt elhagytam magam minden téren.Csak mostanában kezdtem ismét pozitívan tekinteni a jövőbe,ami elsősorban az unokaöcsémnek köszönhető.Életem végéig bánni fogom,hogy nem voltam ott,mikor szükséged lett volna rá,de remélem most már jobban vagy."

És  utána a többi,de voltaképp ez a lényeg...

El sem hiszed,hogy 9 évet! vártam erre a levélre...amin korrektül elsírtam magam. Megírtam neki,hogy már rég nem haragszom és szeretem őt továbbra is.

Aztán csak ültem és néztem magam elé...vegyes érzelmek voltak bennem...eleve azt írta még,hogy: "túl nagy szíved van"-amivel egyetértek,de én tényleg szeretem őt és ezt mondtam is neki,hogy a szeretet fontosabb a haragnál.

Most meg olyan gondolatok ugranak be,hogy:

Mi van,ha újból le fog lépni?És ez után mi lesz? Mert olyan már nem lesz,mint régen volt...azt hiszem új lappal kell kezdeni mindent...

De közben meg az is az agyamban jár,hogy két barátot elveszítettem nemrég és tegnap ,meg ma két legjobb barátot visszakaptam az élettől, a sorstól,vagy Istentől vagy a karmától-franc tudja.

Mindenesetre köszönöm,akárkitől vagy mitől is kaptam...eleve reggel olyan mélyen voltam,tudod ,mikor minden,de minden rossz és tényleg az-eszembe jutott,hogy nincsenek barátaim,hogy Zé megcsal,hogy baromi beteg vagyok,hogy nincs munkám,nincs családom,nincsenek lehetőségeim satöbbi...és akkor kapok egy ilyen levelet.

Az érzés felülmúlhatatlan....főleg,hogy 9 évet vártam rá.

ps.: Örülök is meg nem is-kicsit az is bennem van,hogy akarom e vissza a múltamat? Mert azt abban a formában már azt hiszem nem,ebben biztos vagyok,aztán este még beszélünk a hogyan továbbról'-én szeretném,ha újra jó barátnők lennénk,de nem minden áron.

Azért ez érdekes'

 

Már megint elfelejtettem elmenni a dokihoz hormon gyógyszerért és már baromira nem tudok nevetni ezen.

Igazából hol azon jár az agyam,hogy hogyan éljek túl egy napot a sok rosszullét miatt,hol meg azon jár az agyam,hogy megcsalnak.A kettő között pedig a mentális egyensúlyt keresem-leginkább egy thillerbe bújva.

Gyűlölöm az erőszak minden formáját,de engem már annyi trauma ért,hogy konkrétan ezekből merítek erőt-leginkább az olyan thillereket szeretem ,amiben egy nő győz a sorozatgyilkos ellen satöbbi.

A pszicho thillerek pont ezért jobban tetszenek,mint az,mikor valaki már az első 5 percben gyilkol-nah azokon szoktam bealudni. Igaz a zsé kategória legalább arra jó,hogy el tudjak aludni,ha már más nem...

Viszont most pl egy ördögűzőset néztem-ebből sem jó mindegyik,de ilyenkor mindig az ugrik be,hogy Katolikus pap volt az apám,meg a nagybátyám.

És az unokanővérem meg én baromi betegek vagyunk és mindketten úgy érezzük,hogy apáink vétke' miatt nekünk kell "bűnhődnünk".

Mert ugye a két öreg nem tartotta be a papi fogadalomnak azt a részét,hogy "ne szeress nőt"-már bocsánat,de ezt nem tudtam másképp leírni-igazából az önmegtartóztatás nem ment nekik.

És mi ketten ,mármint unokanővérem,meg én kb úgy élünk,mint az apácák-ő szexuális értelemben,mert az anyjára meg az értelmi fogyatékos testvérére kell vigyáznia,én meg ehh-hát tudjátok.Bezárva élek oszt annyi.

És mindketten tudjuk,hogy ez a gondolat tök hülyeség,de mégis így érezzük,hogy nekünk kell bűnhődni az apáink fogadalmának megszegése miatt.

BAROMIRA TUDJUK,HOGY EZ ÖKÖRSÉG!

Mindketten racionális emberek vagyunk,de igazából nem találtunk még ennél jobb választ erre a kérdésre. Kerestük az ezotériában,meg kvantumfizikában,parapszichológiában és a többi ökörségben is,de mégsem jöttünk rá soha,hogy miért pont mi és miért történt meg ez egyántalán velünk?

Kerestük a rendes pszichológiában is az okot,de igazán ott sem találtunk választ....szóval maradtunk az első verziónál ,kimondatlanul is-és ugyanúgy szabadulni akarunk az ő bűneiktől tudat alatt,meg tudatosan is.

Mit mondjak...nem unatkozunk.-sajnos.

Én meg néha már nem tudom,hogy tényleg keressek e egy ördögűzőt-mert a katolikusoknál van ilyen-hihi,nah most elárultam no mindegy.Viccet félre téve tényleg gondoltam rá és ugyanakkor azt is tudom,hogy eszetlen baromság az egész.

Aztán időnként próbálkozok a bibliával,de nem megyek vele túl sokra-akkor már az Apáca show 2 jobb-vagy legalábbis jobban átjön.Itt most nem a bibliát gúnyolom,de a Károly pl. olyan nehezen emészthető,hogy kár fellapozni.Nem minden biblia ilyen,de az nagyon nehéz.

Nah mindegy.És közben eszembe jut Eric is,akinek szintén pap az apja,de baptista-és emiatt amúgy mi tök jól kijövünk egymással-csak egy a gond,hogy azt hiszem nála keresem a maradék elveszett hitemet.

ps:Mély kérdések....ne ássunk teljesen le.

Emberi mérce

Tudod,hogy mit nem értek?

Azt,hogy külföldön szinte bárhová mész,mindenhol örömmel és mosollyal fogadnak.

Tudom,mint magyar ember nyilván azt gondolod,hogy naná,hisz a túristákból élnek...marketing satöbbi.-tudod mit?-anyám is ezt mondta.

De mikor minden évben külföldön nyaralok,ha zárás előtt negyed órával megyek be vásárolni bárhová-olyan mosollyal és örömmel fogadnak,amit itthon sehol sem érzek és itt az érzésen van a hangsúly.Igen tán itthon is mosolyognak,de az nem üt szíven-minden mosolynak megvan a maga története....

Egy példa,tavaly Karintiában(ausztria) nyaraltam a hegyek között,imádom,mert ott mindenki imádja a hegyeket,mindenki nyugodt,mindenki köszön mindenkinek(mindenki beszél mindenkivel-és közben nem érzed azt,hogy zavarsz vagy bármi gondja van veled),az autók sofőrjei miközben elhaladnak melleted integetnek neked ,persze fingjuk nincs róla ki vagy és a mosolyukon nem süt át a leghalványabb "csak érdekből teszem" mosoly sem.

De ezt leginkább érezni lehet....volt sok példám,de az egyik legkedvesebb:mikor valóban zárás előtt mentünk be vásárolni-nem is láttam,hogy ki lehett ott az eladó,de hirtelen úgy rám köszönt és akkora mosollyal,amiben minden gyermeki ártatlanság és tiszta szív megvolt. Kicsit fiatalabb nő lehetett,mint én,én meg persze visszaköszöntem-kérdezte,hogy tud e segíteni satöbbi,de egyántalán nem jött utánam és nem követett-nem nyomult ,olyan diszkréten csinálta,hogy szerintem az már művészet.

És én akkor elszégyeltem magam,hogy itthon utoljára gyerekkoromban' éreztem ilyet ,tán 23 éves koromig örült bárki is így nekem.Pedig én mindig örülök mindenkinek...de mi magyarok,szomorú,lehangolt(érthető) satöbbi emberek vagyunk.(ahogy az index is megírta 10-ből 8 magyar depressziós,kettő nem él az országban,tök igaz!!)Úgy 2008 tájékáig még normálisak' voltak az emberek itthon-aztán jött a válság és

EMBERILEG ELBUKTUNK!(az ember mércéje ott van,ha túl szegény valaki vagy túl gazdag és még ehhez képest sem változik negatívan)

Azt hozzá kell tennem,hogy azért ismerem a hamis és az igazi mosoly érzését',mert már egyszer éreztem itthon-mondom kb. 2008-ig-és akkor külföldön szíven üt a deja vu'-és szó szerint majdnem elsírtam magam attól,hogy újra érezhettem egy ilyen meleg fogadtatást.

Nah már most ,ha nem hiszel nekem,menj ki az osztrákokhoz,vagy bárhová és nézz körbe...tényleg így van. :)

És vissza az eredeti gondolathoz: Igen,én egy közvetlen ember vagyok,aki bárkivel szívesen elbeszélget és nem,nem fogsz untatni soha...mert én egy kíváncsi ember vagyok és minden és mindenki érdekel,csak legyél jó ember.

Pont emiatt is nyitok könnyen a "sztárok" felé...nem támadom le őket,de nem is félek tőlük,én ugyanazt látom bennük,mint magamban.És most jön a csavar-múltkor instagrammon kitettem egy rövid vicces videót...amiben megjelöltem az illető előadó nevét(de nem követem amúgy)-tehát üzentem személyesen neki. Aztán rögtön rá fél nappal már a legjobb haverja követett be-akit azóta sem követek(és nem törölt,nem értem miért),pedig 20 ezer rajongója van'-és nem,ezek nem photoshoppolt képek...tényleg valóság,bár én is meglepődtem és az illető előadó belájkolta amit kitettem.

A neve pedig nem más volt,mint:Aaron Carter

-aki nem ismeri a BSB-s Nick Carter öccse az,egyébként meg egy szexfüggő,drogos s***fej-de mégis leereszkedett hozzám-tudod ezt úgy nem tartom nagy számnak,de ahhoz képest,hogy aki több éve ismer és akikért mindig mindent megtettem  nah azok bacnak rám...ahhoz képest nem tudom,tán fura? És egyben szomorú is....

Aztán persze kitettem Ericről is,de ugye vele jóban vagyok...imádjuk egymást oszt annyi-most ez ilyen felületes barátság féle,némi vonzalommal fűszerezve meg pár ezer kilóméterrel-de ennél semmi több.

Szóval a lényeg,hogy nem kell félni a "sztároktól"-valaki le sem meri őket szólítani,meg belepirul,meg mittomén...nah most,ha tudni akarod a személyes üzenetem Aaaron Carternek az volt,hogy hülye vagy,de ez jó és feldobtad a napom...-én még le is hülyéztem. :))) xdxd

Nájsz,nah mentem....NEm,nem vagyok nagyképű azért,mert ezt leírtam csak, le akartam írni,hogy mik a társadalmi és kultúrális külöbségek a világban.És ezt senkinek sem tudom elmondani a címeres barátaim közül,mert rögtön azt gondolják,hogy én vagyok a "ki,ha én nem,meg nagyképű,meg el vagyok szállva magamtól"-mittomén satöbbi-ez egyántalán nincs így,ez csak egy kis öröm az életemben,amit senkinek sem tudok elmondani és nem kell ahhoz nagy embernek' lenned,hogy ezt megtedd-sem tökéletesnek-én pl. olyan messze állok a tökéletestől,hogy Marilynt is csak azért választottam,mert soha életemben nem leszek olyan szép,mint ő-mondjuk úgy,hogy szarkasztikus humor önmagam felé.Félned attól kell inkább,hogy túl tökéletes akarsz lenni,az tuti bukás,nekem elhiheted... ;)

Szerintem javíthatnánk magunkon,tudod,nem kötelező pozitívan gondolkodni,de,ha negatívan gondolkozol fix,hogy depressziós leszel,aztán beteg,aztán reménytelen és kilátástalan-te döntesz.

Ha van ötleted legközelebb melyik sztárt' szólítsam le-esküszöm megteszem....csak írd meg és legyen az illetőnek instagrammja. :)

Rémálom

Nem alszom jól napok óta,de konkrétan ma még borzasztóbb volt az egész...

Eleve fél 12-kor mentem el aludni és már hajnali 5kor fent voltam...álmomban volt egy "gonosz mostohaanyám",aki igazából nem volt gonosz csak elmebeteg és közveszélyes...az iszákos férjével együtt.Örökbefogadtak és én mindig próbáltam megszökni,kértem segítséget az emberektől-végül egy gyerek próbált meg segíteni nekem,de szegény olyan szerencsétlenül csinálta,hogy megint füstbe ment a terv.Az idióta anyám' mindig jött utánam és hiába akartam megszökni,futni,éjszaka lopózva elmenni ,egyszerűen nem sikerült....

Aztán egyik nap este jól leszídott a nevelőfaterom,majd a sokszori próbálkozásom miatt végül belátó lett,úgy tette el az ajtó kulcsait,hogy én is lássam,majd elment aludni....

...és akkor végül megszöktem.

Nagyon megvisel,hogy orvosokhoz kell rohangálnom,ma meg is mondtam Zének,hogy ,ha rák,akkor én azt már nem vállalom.Eleve 9 éve szenvedek...már ez is túl sok,de az,hogy még megint orvosok kezei között legyek-nah attól kiráz a hideg.

Mondjuk eleve a stressz amit ez okoz szerintem nagyobb baj,mint ami van.....de valahogy akkor sem tudok szembe nézni vele.Tegnap este imádkoztam...és azt kértem,hogy csak erőm legyen BÁRHONNAN,mert momentán nagyon nincs.

Ma meg lefújtam az egész napot...fáj a szemem,meg hányingerem van,meg fáradt vagyok és így semmit nem tudok csinálni,szóval maradtam az ágyban.

És próbáltam még hetekkel ezelőtt E.-el álmodni ,de valahogy sosem sikerült,most meg ott volt álmomban,igazán nem emlékszem,csak állt és várt valamire,asszem beszéltünk is,de nem emlékszem rá,hogy mit.Amúgy pont úgy ébredtem,hogy most örülök,hogy nem írt nekem....pedig kedvelem meg minden,de azt hiszem nem eléggé vagy nem tudom.

Nálam ez a szerelem'(inkább vonzalom semmi több) dolog legtöbbször addig van,amíg meg nem szerzem az illetőt,aztán már nem olyan érdekes,még akkor sem,ha világsztár-mert ő az,de nem a bazinagyok közül.

Egyébként ahhoz képest meglepően emberi és tök normális,kábé,.mint Keanu Reeves,abszolúte nincs elszállva magától,sőt múltkor önbizalomhiány vót...aztán beszéltem a fejével.

Nekem is lehetne egy jófej önbizalomnövelő emberem....csak ne legyen szerelmes belém,mert a szerelem egy igazi rémálom-vagy legalábbis én már ezt nem tudom más oldalról megközelíteni.Próbáltam,de nem megy-a fejemben nem áll össze,hogy beteg vagyok és így is kellenék a bárkinek is,meg a másik,hogy a legtöbb férfi egy fa***-már bocsánat,de tényleg kételkedem,hogy vannak érzelmeik és ez nem férfigyűlölet,pusztán csak kiábrándultam és rengeteget csalódtam...

Asszem Land...

Asszem...olyat mondtam,amit nem kellett volna...

Szabályok szerint élek,amiket az évek alatt összeírtam magamnak...

21. Ami túl szép az nem igaz...többnyire.

8. Ne segíts senkinek!

36. Soha ne add ki magad!

És ez utóbbit asszem már itt is elkövettem párszor,tán túlságosan is,de itt mondjuk nem akkora baj,mert senki nem tudja ki vagyok.

Viszont valakinek írtam valamit....naná,hogy egy férfinak....a fogadtatás pozitív volt,de a fenti 3 szabályt megszegtem....illetve majdnem.

Még nem teljesen és sajnos itt csak a még-en van a hangsúly....próbálom tartani magam,de ez sokszor nehéz vele szemben.:(

Nah mindegy asszem megyek,mert asszem csak magamnak írok....

nem gáz,asszem túlélem. :)

Feltétel nélküli szerelem...

El ne menj,hacsak nem akarsz ma egy jót nevetni...

Már vagy két napja csak éneklek,meg éneklek,meg tanulok....jah és egyébként  ebből az előbbi a kedvencem,de néha sehol sem érzem magam eléggé tehetségesnek.

Oké,mondjuk ez egy ilyen iparág',ahol ha már túl elégedett vagy magaddal,akkor azonnalfejezdbe...

ennek ellenére úgy érzem,hogy mikor  például angolt tanulok,hogy tök hülye vagyok még mindig,sokmindent megértek,de mikor írásban kéne szuperálni,már kissé dinka vagyok és nem azért,mert nem tudok,hanem,mert rohadt  bizonytalan vagyok.

Igen ,tény,nem ártana egy kis önbizalom...de honnan? :)))

Ilyenkor szoktam énekelni és aztán visszahallgatni,amivel meg az a gond,hogy ez amúgy tök nagy szerelem,meg minden,de felvenni és a hangtechnika már külön művészet,amivel rengeteg bajom van.

Nyilván sokan azt gondolják most,hogy de csak indítsd el a record gombot-igen ez stimmel,csak arra is kell figyelni,hogy ne legyél olyan hangos,hogy torzítson a dolog-mikor kijelez a piros lámpa a gépen ,meg a hangkártyán-ezt mind előre kell beállítani,aztán énekelj érzelmekkel,de közben ne felejtsd el a szöveget!

Tanulj meg nyelés nélkül énekelni úgy,hogy már szinte csorog a nyál a szádból,mert nincs egy levegőnyi szünet sem a dalban-koncentrálj annyira,hogy minden hang pontos legyen-ki lehet make uppolni,de igazából nem profi cuccal az is szar lesz,tehát nem érdemes hibázni. :)))xdxd

Aztán vegyél levegőt akkor,mikor a 3 percnyi szám alatt egyszer van egy levegővételnyi szüneted...de jó mély levegő legyen és mindeközben ülj egyenesen,engedd le a vállad,mert nem fog kijönni a hang,lazulj el,mert különben beszorul a levegő és xar lesz az egész.

Tartsd egyenesen a fejed és artikulálj úgy,mintha épp most lenne epilepsziás rohamod,mert ha nem így teszed,akkor a hangok összemosódnak és stúdió mikrofonba is más énekelni,mint rendes mikrofonba.

Ne legyél túl érzelmes....ha nem akarod a laptopodból kiönteni utána azt a vödör nyálat,amit belefröcsögtél...hidd el nem lesz jó,pont elégnek kell lenni,jah és pont akkor,mert ,ha rosszul lépsz be,illetve rosszkor utólag ki fogod hallani és bacni fogja a füledet.Másét nem,de a tiédet igen.Jah még egy adalék,vidd bele magad,legyen jobb,mint az eredeti...

És a végén-az a legjobb....tegyél még rá hangot,kicsit smoothosítsd a dolgot,hogy ne zörögjön az amúgy jó felvétel,mert a windows lebutítja a hangod és a dalt,meg mindent.

Találd meg a kontrasztot és azt az egyensúlyt,amivel jó lesz a szám,de úgy,hogy lehetőleg se te ne legyél túl hangos,se a dal....jah és kapcsold be a hangkártyát,mert,ha eddig nem értetted mitől vagy ennyire lapos',akkor ez az oka. :)

és,ha mindezt sikerült hallgatható formátumba öntened,akkor szépen csukd be a laptopod,ne mutasd meg senkinek...másnap reggel kelj fel ez legyen az első szám és,ha kora reggel az álmosság miatti feszültséged fokozódik a dal hatására...

NAH AKKOR ELBASZTAD ÉS KEZDHETED ELŐLRŐL AZ EGÉSZET! :)

ps.: Mondom én,hogy amúgy imádom,tényleg szerelem,mert annak ellenére,hogy ilyen kis szemétládika' még mindig visszatérek hozzá és még mindig jól érzem magam,pedig ő nem is kedvel engem....micsoda szívás,nah mindegy.

Creep

Tegnap válaszolt unokatesóm-jéé ilyen is van,nah és azt mondta,hogy akkor ez pszichés.

Nah most ezt a szöveget még tán be is venném,akkor,ha 4 évvel ezelőtt lennék,ugyanis már akkor is azt mondták,hogy pszichés és 4 év telt el,mire rájöttem,hogy hormonális.

De oké jó az egyik hormonom...és a többi ? Fura...

Meg az is,hogy oké a hányinger,meg az egyéb dolgok lehetnek pszichések,de a 10 napos menszesz már hagyne...

...szóval finomabb hangvételben küldtem el az anyjába. :(

Ilyenkor mindig haragszom kicsit magamra,mert elmehetnék szó nélkül is mellette,de már bánt,hogy annó mielőtt meghaltam,akkor  is felkerestem az orvost,aki szintén azt mondta pszichés a bajom,aztán két hétre rá meghaltam.

Szóval már a fene sem veszi be ezt a maszlagot...

A másik...mint tudjuk,Mohaman meghalt-annak idején még ismertem őt,nem túl közelről,de ismertem még fénykorában.

Először még nem is annyira érintett meg a halála,aztán jöttek a cikkek az X faktorról,meg arról,hogy egy hete törölte a zenéit-itt követte el a hibát amúgy,szegényt annyira megviselte,hogy senki nem támogatja,hogy szerintem ezért (is) halt meg.

Aztán persze eszembe jutott az ,amit tegnap írtam,meg az,hogy Zé tegnap megkérdezte,hogy mi változott 4 év alatt-keresi az okát,hogy miért vagyok beteg.Én meg qurva egyszerűen közöltem vele,hogy:ugye nincs családom,nincsenek barátaim,nincs munkám,az életem hatalmas részét a 4 fal között töltöm,annélkül,hogy bárki is szólna hozzám vagy én beszélhetnék bárkihez...jah és meghalt nagybátyám.

Szóval MI VÁLTOZOTT? Hát minden...és egyre  inkább egyedül vagyok és pont emiatt be is zárkózom még jobban,pedig tudom,hogy nem kéne.De eltelt 9 év az életemből,9 éve élek a lakásban és ez olyan mértékig embert próbáló tényező,hogy arra szavak nincsenek.

Ez egyszerűen nem emberi....és ezt senki nem veszi észre.Segítség nélkül ebből egyedül kijutni szinte lehetetlen-minden évben próbálok jobb,okosabb,erősebb lenni.És minden évben vékonyabb,feledékenyebb és rosszabb leszek.Próbálom utolérni magam,de ez csak egy hülye kúszás,mint a Radiohead Creep című száma és amit Eric sokkal jobban énekel(ha rákeresel,most így megtalálod),mint ők.Jah egyébként vele sincs semmi,tegnap kiderült,hogy épp jókor jöttem neki 2016-ban,mert elhagyta az összes közeli barátja...támogattuk egymást,mint két részeg ember,de legalább mentünk.Ezen kívül persze semmi nincsen.

Persze tudom én azt,hogy lelki traumák miatt kialakulhat bárkinél betegség-és valszeg ez nálam is így van-de azt már nem tudom,hogy merre menjek.Próbálok tanulni,főleg a nyelvek azok ,amikben látom a jövőmet,meg adtam most egy kis fűszert hozzá a zenével,de ott már nem hiszem,hogy bármi nagyot tudnék alkotni,illetve tudni tudnék,csak Magyarországon...33 évesen,betegen-áhh,nah hagyjuk.

Ennek asszem már elmúlt az ideje,de nem is bánom,voltam én fent ott is,nem túlságosan ,de voltam és szerettem,sőt imádtam,de már öreg vagyok és ma már csak arra vágyom,hogy szeressenek és legyen munkám(bármi,amit el tudok végezni),meg legyen hol laknom és ne legyek soha se otthontalan,se hontalan,jah és persze az egészség,meg kaja és ruha.

Csak ennyire vágyom.

ps.: Itt van Moha egyik új klipje(R.I.P.),ne próbáld megérteni,nincs benne értelem,nah most tök beteg a dolog,de ettől függetlenül fülbemászó.(zárójelben megjegyezném Ámerikában már rég befutott volna vele,még akkor is,ha hülyeség)Jah és ő volt a 14-es,nah ugye,hogy nem értjük meg őket,íme az élő példa... Egyébként sajnálom,hogy neki már nem tudtam segíteni,mivel nem is tudtam róla .A számhoz még annyit,hogy a refrén tök értelmetlen,de qurva jó és,ha ezt még egy értelmes szöveggel megspékelte volna,szerintem tuti befutó lett volna.Ezen kellett volna változtatnia....és ütős lett volna az egész. :(