Címkefelhő
Legfrissebb bejegyzések
Feedek
Megosztás

Moliére

Elrejtettem azokat,amiket idáig írtam,mert úgy éreztem,hogy nem akarok túl nagy nézettséget magamnak...

Nem azért írom le az életem,mert sajnáltatni akarom itt magam,hanem,mert nekem jól esik és ennyi,de mivel túl sok a botrány és a nagyonnagyon személyes dolog benne,ezért innentől kezdve mindig csak egy(max három) posztot fogok kint hagyni,aki elolvassa és eddig is olvasott az visszajön,aki meg nem az így járt a félinfókkal.

Sajnos tisztában vagyok vele,hogy az életem nem egy habostorta' és akkor még finoman fogalmaztam,éppen ezért,hogy ne keltsek nagy feltűnést,inkább minimumot adok a maximum helyett.

A munka sajnos úgy néz ki,hogy szerintem sehogyan sem,mert Anna néni olyan paranóiás,hogy még saját magában sem bízik...szóval asszem erről lemondhatok.

Pedig jól jött volna,de most már mindegy...

Ma kellett volna fogorvoshoz mennem,de már megint kicsit megfáztam,nem vészes,de azért nem akarok én minden pacienst megfertőzni,meg tök égő lett volna trombitálni a rendelőben...valszeg el sem láttak volna,persze talán orrfújás nélkül is ment volna,de mindegy,majd akkor kb egy hét múlva,mert mostanában fog megjönni,akkor meg azért nem tudok menni,ill még meglátjuk,de nem hiszem.Ilyenkor a hasgörcsön kívül is fájok meg egyéb.

Tegnap végre a saját ágyamban aludtam Zé mellett-aki újabban puszit is ad,de nem ezért mentem vissza,hanem,mert a fotelben aludni extrém xar,csak néha nem az,a kanapén meg mindig fáj a derekam. Viszont az ágyban olyan kibaszom jó matracot vettünk még két éve,hogy abból kb. felkelni sem lehet.

Egy kicsit így is fájt a derekam,de nem vészes.

Más...

Megkeresett egy volt ismerősöm-Moliére,frankón mindenki így hívja,tulajdonképpen exem-ehhez van egy aranyos történet. Zével lementünk a bárba egyszer közösen,mert ő is jött és jöttek a fiúk,nah igen ám,de mindegyik az exem volt...és így is mutattam be őket.

Oké most frankón olyan lehetek a szemetekben,mint egy ri..anc,de szex csak egy emberrel volt, a többi meg inkább ilyen futó kaland féle erős flört vagy valami hasonló.

Moliére egyébként kedves férfi,ő mindenkibvel az,minden pénteken másik nővel jött le bulizni,aztán mikor épp nem volt senki,hát engem ölelgetett én meg viszont,mert olyan,mint egy nagy maci,súlyra is,de ez egyántalán nem zavart engem sosem.

Sosem éreztem kihasználva mellette magam,minden pénteken hazakísért,mert a rajongótáboromból' volt egy aki túlzásba vitte a rajongást és lépésben limóval hazakisért,mármint ő ment fekete limuzinnal mellettem az úton lépésben,de azért ez kissé ijesztő volt,ezért kértem meg mindig valakit,hogy kísérjen haza,aztán mikor hazakísért mindig megcsókolt és ennyi. Ez amolyan több,mint barátság,de sosem volt szerelem dolog...sosem vettem kérdőre,ha máskor mással ment haza,elfogadtam amit kaptam és ő is amit én adni tudtam.Ennek ellenére jó volt.

Találkozni akar velem...de megírtam neki,hogy nagyon nem vagyok jól,szóval ez is ejtve asszem.Egyébként színész és énekes egyben. Nah jó hát gyerekek ez egy ilyen ipar',ahol tényleg mindenki mindenkivel',de mindenkivel felszínesen.

Ez volt az én világom és hirtelen beugrott az összes emlék,mert tényleg jó volt,...kötetlenül ismerkedni,mosolyogni,flörtölni...egyebek.Jah meg főleg énekelni,vele sokat duetteztem.

És most.,hogy itt ülök és már elmúlt fél öt,az jut eszembe,hogy mennyire hiányzik a régi életem...pont úgy ahogyan volt.

ps.:Minden rendben van,nagy levegő...kifúj.Nem sírok,úgysincs már könnyem... :(A képen ő van...,igen mindig ilyen hüje' pont ezért szeretem.

Lélekoldás....

Néha félek megtenni dolgokat...nem is igazán attól félek,hogy nem tudom megtenni őket,hanem attól,hogyha megteszem  elveszítek mindenkit.

Tudom furán hangzik,de attól is félek,ha összejön egy meló Zé le fog lépni és a családom összes tagja még ennyire sem fog törődni velem és szeretni,mint eddig.Pedig szeretet nélkül az ember olyan,mint porszem a sivatagban...

A húgom visszaírt nekem,de a leveléből kb. azt vettem ki,hogy egyántalán nem hatja meg,hogy mit érzek,hogy milyen életem van,őt hidegen hagyja az összes bánatom-pedig jobb,ha tudod sosem panaszkodok se anyámnak,sem neki,Zének pont ebből van elege,hogy rajta kívül ezt más nem látja és nem érzi,de még csak bele sem gondol.

Igaza van neki is,meg a többieknek is,ebbe tényleg el lehet fáradni és mindenki a saját önvédelmi eszközéhez fordul:Zé megcsal,hogy pótoljon a fájdalma helyére valamit,ami életben tartja,anyám és a húgom úgy védekezik,hogy egyántalán nem beszélnek velem.

Csak én nem vehetek ki szabit' magamból...

Értem én az önvédelmi eszközöket és meg is értem,tudod,ha tehetném legszívesebben én magam tartanám el az egész családomat,mint régen,mikor 10 éve betegre kerestem magam,havi nettó 350 ezer zsebbe tisztán...mondjuk az tény,hogy időm az alig volt,de mindenkinek szívesen adtam pénzt,két helyre is,mert Zé apjának is fizettem,meg anyáméknak is ahol én már akkor nem is laktam.

Viszont mindkettő helyen én főztem,én mosogattam,én bevásároltam...és ugyanúgy beleadtam a kasszába ,mint ahogyan azt nem tette meg helyettem egyik testvérem sem-de sosem bántottam őket ezért.Én örültem neki,hogy független,szabad és magabiztos ember voltam.

Aztán egyik nap anyámmal közöltem,hogy haldoklom....kinevetett,pedig akkor már több stroke tünetem is volt,mégis figyelmen kívül hagyata az orvos a tüneteimet és a családom is, a főnökömről már nem is beszélve.

Féltem és csináltam tovább a hétköznapokat,letagadtam(ez is önvédelmi eszköz),hogy haldokolnék,pedig éreztem....igen bármilyen furcsa is,de az ember érzi,ha haldoklik,tényleg lehet érezni.

De valahol mégsem testileg éreztem igazán, hanem először lelkileg,mikor rádöbbentem,hogy valójában rajtam kívül senki nem szeret engem...még Zé sem.Gondolj bele,akkor csináltuk a lakást,az egész fürdőszoba vízvezetékszerelését én magam csináltam,meg egy srác egy akkori haverunk,de igazából a munka nagy része az enyém volt.

Büszke voltam magamra,hogy mindent meg tudok csinálni,de ezzel azt is elhitettem magammal,hogy golyóálló vagyok...ergó bármit kibír a testem.A többiek meg nem látták,hogy fogyok...egyre csak fogyok,a hasam már olyan volt,mint egy beesett teknő kb.,de Zének nem tűnt fel sajnos,igazából akkor magán kívül nem érdekelte semmi sem.

Sajnos tévedtem....már akkoriban is csak a meleg tus alatt éreztem azt,hogy valaki törődik velem,ahogy pergett le rólam a meleg víz,olyan volt,mint egy ölelés-tudom furán hangzik,de én már akkor is éreztem,hogy nem jó irányba megy a világ,kerestem,hogy hol van a szeretet,én akkor még énekelni jártam le péntekenként,ahol én voltam a  atyaúristen',meg az egész pub lelke,aki hétről hétre megtöltötte a pubot vendégekkel csak a hangja miatt.

Ez hihetetlen jó érzés volt,mert egy hétre megtöltött erővel az,hogy mennyi szeretetet kaptam ott az emberektől, a "rajongóktól" bár ezt a szót nem szeretem,mert nem én verbúváltam össze őket,hanem csak szimplán maguktól jöttek,hogy halljanak és lássanak és öregem annál jobb érzés a világon nincsen ,mikor olyan szépen adsz elő egy számot,hogy mindenki elsírja magát....mérhetetlenül hiányzik a színpad és a szeretet, a tisztelet,az élet és az,hogy senki vállát ne nyomjam teherrel.

Áldatlan ez az állapot,ha tehetném éjjel nappal melóznék,de ennyi erőm már nincs és be kell látnom,hogy hosszútávon a 38-40 kiló nagyon-nagyon nem jó,csak sajnos nem tudok hízni.

Én csak erőt és türelmet kérek odafentről,meg némi lelki támogatást,aztán valahogyan majd megoldok mindent.