A már megint világvégéről...

 

Épp most olvastam a hírlevelemet az asztropatika oldalán-jóvanmán tudom,hogy te realista vagy ill én ezt átfogalmaznám,szerintem te nem szkeptikus vagy,hanem paranóiás és ezt te is tudod magadról.

A szkeptikus én vagyok...nézz utána a szó jelentésének.A szkeptikus nem azt jelenti,hogy abszolúte mindent elvetsz,ami még nem érthető vagy hülyeség(lásd gravitációs hullámok-ma már képletben lehetséges az időutazás,de mindeddig ez nem volt bizonyítható és te erre is azt mondtad volna,hogy hülyeség),hanem épp azt jelenti,hogy kíváncsian állsz hozzá és megpróbálod a racionális oldaláról megnézni a dolgokat.Nah ez vagyok én és igen olvasom a horoszkóp előrejelzéseket....

Namármost ez a hülye,aki ezeket írja-fúhh tavaly már nagyon összevesztem vele egyszer,de mindegy-konkrétan ma leírta,hogy 2019-ben világvége lesz...meg,hogy meg fogunk halódni'.

Sokminden bejön abból,amit  mond és nagyrészt sajnos igaza van,de azt nem értem,hogyha ilyen hírei' vannak,akkor miért nem mondja meg hol és mikor építsek atombunkert illetve hová költözzek?Szóval a lényeg nem is a meg fogunk dögölnin' van,hanem inkább azon,hogy az írása amivel emberek tízezreit akarja megmozgatni-mindig a halálból indul ki.

Tavaly pl. azt írta vegyem elő az imakönyvet.....-nah erre írtam neki egy szép kerek mondatot,amiben nem köntörfalaztam.Merthát az úgy vót,hogy a felmenőim között több pap is volt,de,ha Istenre vagyok kíváncsi akkor templomba megyek,ha meg asztrológiára akkor hozzá.Vagy nem?

Szóval jól elküldtem a pitsába...de tavaly még 2  életmód tanácsadóval(a legismertebbekkel)  is összeakasztottam a bajszomat-és érveltem is hogy mi ,miért.Nem sok hatásom volt azon kívül,hogy napokig nem tudtak aludni miattam.Utána meg még hónapokig a szavaimon rágódtak. :-D

Szóval felőlem jöhet a zatombomba,de az írásával úgyis csak arra akart terelni,hogy merj lépni-de ilyenkor úgy pofánbacnám,hogy cserepesre törne az összes foga,amiért ennyi embernek ekkora hülyeséget leír.

No mindegy.

Ericről semmi hír...úgy lekoptunk egymásról ,mint az átfestett Csernobili konyhafal....

és azóta itt penészedek magamban...kissé céltalanul,mert mióta megfáztam se jobbra,se balra nem tudok lépni',mert,ha fel akarok venni valamit ahhoz még be van dugulva az orrom,amit rendeltem tanulni az sem elég jó....szóval igazából semmi és senki sem elég jó momentán nekem.Még én,magamnak sem...hol itt fáj,hol ott,hol így vagyok xarul,hol meg úgy.

Jah annyi hír azért van,hogy unokanővérem a félmillából lecsengetett tegnap 350.- ezret és még tartozik...az idő már lejárt,de mindegy.Tudtam,hogy ez lesz belőle.....

ps.:Még mindig klimaxolok és utálom ezt az érzést,reggelente-mikor fagypont alá esik  a hangulatom-mindig azt vízionálom be,hogy valami hatalmas bajom van,de szembenézni meg alig vagy egyántalán nem tudok vele...mert tudod,ha mégis rák,akkor én már nem fogok küzdeni,ha nem az ,csak valami más plussz betegség,akkor  meg cipelje a halál.

Nem akarok meghalni,tényleg nem,semmiféle késztetést nem érzek magamban ehhez,de szeretnék már én is végre élni egy kicsit,csak annyira,mint egy átlagember egy átlagosan szar napján.Nekem már az is boldogság lenne. :) Megaztán olyan jófej vagyok,hogy baromira fel tudok nézni magamra-és őszintén szólva sajnálnám kinyírni magamat.

Még egy ilyen nő,mint én vagyok,hót ziher,hogy nincs(és ezt az ország  egyik leghelyesebb énekese is alá tudja támasztani,hiszen 3x dobtam kosarat neki)....ezért szeretem magamat,meg a jó lelkemért.

Bűn és bűnhődés

Ma vacsora után vettem észre,hogy hoppá nincs itthon hormongyógyszerem...ami csak azért rossz,mert megszakítani egyántalán nem lehet hirtelen és a pláne,hogy délután hatóra elmúlt,tehát már csak ügyelet van...itt vaciláltam,hogy most mi legyen,először felhívtam nagyanyámat,mondom megkérem már,hogy holnap ugorjon el gyógyszerért,mert sügér vagyok ráadásul fasza egyensúlyproblémám is van,tehát én kint egyedül a jégen-hát az hót ziher,hogy életveszély.

A másik az,hogy már a két ünnep között is a húgomat kértem meg,hogy menjen el nekem orvoshoz,mert akkor meg úgy felfáztam,hogy nem bírtam felállni a wc-ről...

aztán pedig a kemós hányingercsökkentőm fogyott el,amivel csak az a gond,hogy Zé ugrott el érte még vmelyik délelőtt múlt héten.

És most ez...naná,hogy kemós hányingercsökkentő mellé,kemós agy is jár....viccet félretéve,tényleg feledékeny vagyok és ez a hormontabinak meg a klimaxnak köszönhető.

Több sem kellett,Zével elmentünk a zügyeletre...csakhogy én már inkább ki sem szálltam az autóból úgy szégyeltem magam....és még jó,hogy nem tettem,mert az én dokim volt az ügyeletes orvos,hót ciki,de komolyan,mindenért részletekben rohangálni.

Ehelyett természetesen kint maradtam az autóban  nyakamba húztam a kabátomat,mert a kocsi sajnos nem fűt fel 2 km megtétele után,majd minek után Zé nem állt be rendesen, az elhaladó autósoktól megkaptam:A KAPD BE ANYÁDAT TE RIBANC! lélekemelő' visszajelzéseket....amikre abszolúte nem reagálva csak átnéztem a fejük felett némi kifejezéstelen szomorú arccal.

Az ég az már csak ilyen...,ha nem vállalod a pofont a bűnödért,megkapod majd máshol...de szerintem még így is zöldkártyát húztam.

Aztán belibegtünk az egyetlen gyógyszertárba,ami még nyitva volt-és a fentiekből tanulva már én is mentem,sőt azt is mondtam,hogy kifizetem inkább a teljes árat csak legyen nekik,-mondtam közben Zének miközben a gyógyszertár felé rohantunk.

És akkor az ÉG végre a pártomra állt.Volt nekik olyan gyógyszerük.

Tiszta mázli,mert amúgy egy hét mire megjön,meg ilyenek...de engem már nem érdekelt,gyorsan vettem mást is ami még kellett és persze hirtelen eszembe jutott,majd kifizetve a 10 ezret(8700.- csak a hormontabi) távoztunk a gyógyszertárból.

Itthon meg én fizettem Zének mindent...igazából a hormon gyógyszeremet olcsóbbra szokták kiírni,de nekem már édes mindegy volt,ha már lyukas az agyam hát bűnhődjek is.

És természetesen miközben ültem az autóban arra gondoltam,hogy ez már annyira rossz,hogy ki kéne nyírnom magam.Mert utálom a családtagokat mozgosítani,ha bármi bajom van és úgy ánblokk utálok mindent,amit nem én intézhetek el-utálom az egészet.

De legfőképp ilyenkor inkább magamat,hogy a hülye betegségem ilyen hülyegyerek' szituációba ránt vissza engem.Ekkor jutott eszembe a 12.-én meghalt Katelyn Nicole Davis videója,amit persze végignéztem. De nem azért,mert olyan kegyetlen vagyok,hogy imádom,ha más szenved,hanem azért,mert én bár egyszer már meghaltam és 3 embert elláttam a halálos ágyán is,ahhoz viszont soha nem volt bátorságom,hogy magát a halál pillanatát végignézzem.(és két sikertelen öngyilkosságom is volt már)

Ez a szegény kislány 12 évesen felakasztotta magát,mert molesztálták,nekem meg minden okom megvan az öngyilkosságra(igen nemi erőszakom is volt már pár) és nekem mégsincs erőm ehhez.

Szóval ahogy néztem ahogy ott áll a széken,szegénykém mindenkitől elnézést kér-ott sirdogál és én a túloldalon még mindig nem akarom elhinni,hogy ezt valóban meg fogja tenni,pedig már halottként volt a hírekben-kockáról kockára tagadtam,amit láttam egészen addig,amíg kirúgta egy határozott mozdulattal a széket maga alól és igazából,amit utána láttam nem volt annyira félelmetes,mint amire számítottam.....és hozzáteszem még ezek után is abban reménykedtem,hogy most fogják megtalálni és megmentik az életét,mert olyan nem lehet,hogy egy 12 éves kislány felakassza magát és ezt senki ne vegye észre idejében és mégis van ilyen. :(

ps.: Maradjunk annyiban,hogy amit láttam épp elég erőt adott ahhoz,hogy ne féljek ugyanígy tenni.....elegem van már a "hülyegyerekké fokozott helyzetemből". Én szégyellem magam és csak úgy,mint a kislány én is csak elnézést kérek mindenkitől,ami már szánalmas. :( Egyszerre tisztelem a bátorságáért,amiért 12 évesen erre képes volt és sajnálom is őt,meg mindeközben legszivesebben agyonverném a férfit,aki molesztálta,illetve azokat is akik nem törődtek vele eléggé. :(

A tyúk és a tojás esete

Zé tegnap este hazajött,de én akkor már rég aludtam,így csak reggel láttam,hogy a cipője,már a küszöb mellett van.

És holnap ismét elmegy melózni,meg jövőhéten is fusizik....ennyi erővel már minek jön haza,de komolyan?És mindezt arra fogja,hogy azért lép inkább le,mert én nem érzem jól magam...

Most nem azért,de attól végképp nem leszek jobban,ha ő sosincs mellettem-nem is csodálom,hogy a múltkor már szó szerint levegőnek néztem,mert már megszoktam,hogy nincs itthon.Hogy senki nem kérdezi meg mi van velem satöbbi.

De ne bújjunk el a depresszió mély gyökeréig...próbálom objektven figyelni a dolgot.

Az,hogy nem érzem mostanában jól magam,az egy dolog,sokszor van ilyen,de általában az esetek túlnonyomó részében ezt sosem mondom neki,csak csendben zenét hallgatok,mosogatok,terelem a figyelmem...sőt még azt is megjátszom,hogy a klimaxommal kedvem van a szexhez,pedig sajnos nincsen.De mindig én megyek utána....ő meg mintha ki akarna slisszolni a dologból munkába,szeretőhöz(tavaly 3x csalt meg) megy,mert én nem vagyok elég jó,vagy nemtudom,tényleg nem tudom melyikünkben van a hiba,pont olyan,mint a tyúk meg a tojás esete....Legtöbbször mindig magamban kerestem a hibát....mindig,mindig próbáltam jobb lenni,szebb lenni,jobban kinézni,mindegy,hogy mennyire voltam rosszul.Az idei év egyik változtatása számomra:

"A keresd a másikban a hibát!"

-soha életemben nem tettem ezt,mindig magamban kerestem először a hibát és még azután is,ha a másikban volt a gerenda.De most tanácstalan vagyok,...nem tudom melyik kezembe harapjak bele-elvégre abba nem haraphatok,ami még mellettem van ilyen betegen is,ha meg magamba harapok azzal csak ártok magamnak.Jah mellesleg,...ha külföldről jön haza vagy fusiból ő mindig alszik,én pedig sosem keltem fel,még hétvégén is én kelek korábban a kutya miatt, a lakás tiszta, a kaja kész van,ami mindig az ő kedvence,szex meg már csak akkor van,ha én megyek és már én sem szívesen,mert én úgy értelmezem ebben a helyzetben a női-férfi kapcsolatot,hogy ő jön.Igazából már mindenbe beleköt....semmiben nem tudok elég jó lenni neki és már nem is akarok,ha nincs miért.Talán csak arról van szó,hogy szimplán ki akar dobni,de nem tud vagy elege van az életünkből.

Nem tudom hol az igazság,csak azt,hogy  ez nem vezet már sehová,....úgy tűnik nem férek bele az életébe.Ha meg berágok,hogy sosincs itthon akkor is én vagyok a hibás,mert azt merem mondani,hogy az ember szociális lény és szüksége van emberekre,szeretetre,törődésre,arra,hogy észrevegyék,hogy néha támogassák vagy mellette álljanak,ha kell.

Aki mellett nem kell félni,hogy ember vagyok egy olyan hibával,amiről nem tehetek...

Éljen a nátha :)

Éjszaka aludtam fél órát,próbáltam én aludni,de ez az orrfolyás nem hagyott sajnos.A kedvem ettől függetlenül nem rossz csak kábé úgy nézek ki a tükörben,mint az agyonsimogatott panda maci,két méretes monoklival a szeme alatt.:)))

Viszont mivel tudtam,hogy nem leszek jól,tegnap,ami a csövön kifért énekeltem,meg felvettem 3 számot,egész jók lettek csak az érzelmi töltet nem jön át eléggé,mivel bedugult orral elég nehéz volt finomabb hangokat kiénekelni,illetve nem is úgy...ki tudtam énekelni,de mégsem olyan volt,mint mikor nem vagyok beteg.A hangmagasság megvan meg minden ,de azok a finom árnyalatok,nah azok most nem igazán mentek.

Sebaj,lesz jobb is,úgyis csak demónak kell-exfőnököm annó zenész volt,most újra együtt zenélnek és tudom jól,hogy kell neki egy énekesnő,sima ügy benyalni magam.

Annak idején mielőtt meghaltam a melóhelyen nem voltunk túl jóba a kívülálló számára-kétpercenként dobtam rá a "bazdmeg Miklós,de hülye vagyot" satöbbi,ő meg vissza.Ebben amúgy nem készültem ki,mert ami a szívemen az a számon és gyerekkorom óta ismerem őt,tehát tudtam,hogy nehéz eset,sajnos nem kicsit,de zenélni viszont tök jól lehet vele.

Még mikor a barátnőm kisebb volt az anyja helyett is anyjaként neveltem' Miklóssal karöltve beszéltük meg mi lenne a legjobb neki,meg mikor drogozott és épp én nem tudtam hatni rá vagy épp fordítva.Szóval a barátnőm nekem olyan kicsit,mintha a gyerekem lenne ill múlt idő.Már felnőtt és tök büszke vagyok magamra,hogy a körülmények ellenére jó példát látott maga előtt és követett minket.Nincs gyerekem és nekem nem is lehet,de életemben már annyi gyerekkel foglalkoztam vagy épp a drogost térítettem vissza a normál életben,hogy asszem megveregethetem a hátam.

Ezzel csak egy gond van,...most,hogy mindenki kirepült a fészekből én teljesen magamra maradtam.De ezen most inkább nem agyalok...

...inkább csak úgy szép csendesen tüsszögök,fújom az orrom és dobálom a földre a papírzsepiket. :))

Ki,ha nem én...?

Mondanám én szívesen,hogy jól vagyok,de sajnos nem igaz...most épp Zé hagyott hátra egy apróságot nekem.

A  nátháját sajnos itthon felejtette velem együtt...pedig  akartam én vele menni,de nem engedte.Jött nekem a kifogásokkal,hogy hogy oldja meg a szoba plussz ágyát-megsúgom,hogy van elég lé a "kredencben"-ezt a kérdést nem is értettem,nah mindegy,meg még pár hülye kifogással elsuhintott a francba.

De tudod mit?Bánná a franc,ma egyébként is fel akartam venni pár számot-de ilyen orrhanggal nem tudom milyen lesz az eredmény. :)))

E.-től sikerült egy kicsit eltávolodnom,muszáj volt és nekem így most pont jó.Jut eszembe annó leforgatott egy zombi filmet,amit persze nem láttam,de ez most nem is érdekes.

A lényeg az,hogy el nem tudom képzelni mit esznek az amerikaiak a zombi filmeken...de komolyan.Én jómagam nagy filmfaló' vagyok,de a zombifilmeket csak három csoportra tudom osztani:

1. a szar,de még nézhető

2. nagyon szar

3. annyira szar,hogy a címét sem érdemes elolvasni...

És ami még ennél is furább,hogy már majdnem minden amerikai :

a, szerepelt már zombi filmben

b, szerepelni fog benne

c, ő maga csinált egyet

Hogy miért pont a zombik nem is értem,de próbálom megérteni,szerintem ma ráírok a Los Angelesi barátnőmre és megkérdezem tőle,mégis miért pont ez a műfaj a kedvencük..?Meg átküldök majd neki pár kész számot,amit felvettem-ő az egyik fülem,kell nekem egy amerikai fül ahhoz,hogy halljam' ill lássam,hogy jó e a kiejtésem.

Általában jó,csak egy két szó okoz kicsit gondot,főleg,ha azt gyorsan kell mondani és leginkább ezért.Egyébként nem nehéz külföldiül' énekelni,bár a franciába lehet beletörne a bicskám,pedig azt is beszélem,de ott annyi szó végi elnyomás,rövidítés,kihagyás van,hogy mikor épp felveszel egy számot és nem tudod a szöveget fejből,akkor simán lesz belőle halandzsa,mert közben figyelnem kell arra is,hogy ne torzítson a hang,hogy a mikrofonba a s,z,t,c,p stb hangok tiszták legyenek,a számítógépen ne lengje ki a mutató,mert épp túl közel énekelek és még a szöveget is néznem kell,meg azt is,hogy lehetőleg legyen benne érzelem-mert annélkül úgy hangzik az egész,mint egy hamis mosoly,aminél nincsenek nevetőráncok a szemen.

Megrendeltem K. T.  profi énektanár "edzéstervét" is...nem, rossz,a jó pap is holtig tanul,hidd el többet tud mondani,mint egy itthoni énektanár,bőven...viszont a személyiségétől enyhén szólva is sikítófrászt kapok,aszondja háj gájsz majd meglobogtatja a hosszú haját...,ami hol igénytelen,hol nem.Olyan szinten gesztikulál az arcával,hogy a túloldalon epilepsziás rohamot kap a felhúzott szemöldököm és mindeközben figyelek ám ,mint az állat és csinálom,aMIT MOND- de valahogy azért nem kerek nekem az egész,mert hiába mondja el mit tegyél és hogyan,ha nem skálázza végig (játsza) a zongoráján vagy a gitárján,az én fejemben meg sajnos nincs zongora...tehát kissé olyan felületes a dolog.

És akkor jön,amit E. adott...ez meg csak azért nem jó,mert mikor múltkor is skálázni akartam és épp két hétig haragban voltam vele,legszivesebben elküldtem volna a pitsába képernyőn keresztül.Két napig nem is ment a dolog,amint megláttam őt a képernyőn azonnal bezártam a laptopomat egy-KAPD BE TE KÖCSÖGGEL nyugtázva.

Persze később könyörgött,hogy menjek vissza' ill. ne menjek el,akkor megolvadt a szívem,mint az a kibaszott margarin a tepsiben és folyékony halmazállapotban visszacsúsztam hozzá.

Semmi baj,azóta megint hűtőkész vaj vagyok-barátnőmnek szóltam is,hogy az apjáékkal zenélni akarok,úgyis kell nekik egy jó hangú énekesnő.

Hát ki,ha nem én....? :))))

Szégyen a futás,de hasznos...

Eric megint alakított(jó értelembe),én meg kezdem úgy érezni magam,mint a satuba szorított madár és pont emiatt is inkább alvásba menekülök,ha tehetem.

Tegnap sem vártam már meg,hogy Zé hazajöjjön,úgy elaludtam,hogy csak akkor ébredtem fel,mikor köhögött éjszaka a másik szobában.Én nem tudom mitől vagyok ennyire fáradt,de az vagyok,múlthét péntek óta ezt csinálom.Igaz tegnap még fájt a fejem is...ma még egész tűrhetően vagyok.

Csak van némi hányingerem,meg olyan hülye érzés a lelkemben valamitől,valamiféle nagy nyomás vagy nyomasztó érzés ,amit képtelen vagyok szavakba önteni.Eric sokmindent tud rólam,ami valahol jó is meg nem is,egyrészt nagyon hasonlítunk egymásra,másrészt most újra belekezd a zenei projektjébe,azaz ismét sztár lesz.(jó,ha tudod,hogy neki már volt két nagy zenei cégnél lemeze nem is egy csak érzelmi okoból abbahagyta-világsiker hangja van sajnos)Emiatt úgy érzem magam,mintha megszakadna a szívem,mert nem akarom elveszíteni,de muszáj lesz még kidobnom,olyan végleges formában.Majd emlékezz a soraimra,ha egy Eric nevű néger férfi áveszi a Grammy díjat-én voltam az az ökör,aki rábeszélte őt erre. :(

Elveszi az erőmet a fájdalom,amiről ő nem tehet(és hála égnek nem is tud róla) és neki is meg nekem is külön életünk van-csak egy a baj,hogy tudom,ha végleg lelépek utánam jön'.

Mindig ezt teszi...

Nem tudom ki írta az én életem sorskönyvét,de azt szívesen szíven szúrnám hatszor és felszúrnám egy vasvillára,hogy biztos legyen a dolog.Asszem bezárom a facebookot,meg a twittert,meg minden létező kommunikációs eszközt úgy két hétre,hogy ne fájjon. :(((Videót nem teszek ki róla,mert olyan hülye,hogy képes lenyomozni' ki tette és hová én meg szeretném,ha nem tudna róla.És egy videó,ami épp aktuális ahhoz,amit érzek....

ps.:Már megint jön a szorongásos roham,inkább megyek figyelmet terelni tanulással...reggel már sírtam is úgy fél órán keresztül-totál kivagyok. :((


Fáj,hogy amit te eldobsz az nekem kincs...

Ma elmondtam Ericnek,hogy a legtöbb ami lehet az maximum a barátság,nah persze nem ennyire nyíltan inkább diplomatikusan kürülhímezve-sajnos muszáj volt,mert már ő is meg én is kezdtem érezni,hogy egyikünk sem tudta hogyan tovább.

Szóval feltettem a pontot az í-re,nem tehettem mást,ez egy tiszta út és én ezeket szeretem.

Amúgyis sajnos nagyon jól tudom,hogy én soha nem lehetek már boldog vagy inkább mondjuk úgy,hogy ami másnak elérhető boldogság az nekem egyenlő a csodával. :( Gondolok itt például korekt barátokra,akik mellettem állna,ha baj van ill örülnek velem együtt,ha sikerem van és a hétköznapokat is szinesítik...nekem ilyenek sajnos nincsenek.A másik a szerelem kérdése,amiről tudom,hogy már örökké viszonzatlan módon szerethetek csak és azt is jól elrejtve,hogy ne is tudjon róla az illető.Aztán ott az ölelés,ami hót ingyen van,de én ezt sem élhetem át,mert nincs kit megölelnem.És persze a  család ami sajnos nincsen nekem-azt hiszem ez is már csak álom marad és végül az egészség,ami nálam nem is létezik és pont ez az,ami akadályozza az összes többit.

Persze sokan mondják nekem,hogy "zsák a foltját",de én ebben már nem hiszek,tisztában vagyok vele,hogy az én betegségemmel nehéz bárkinek is együttélni és azzal is,hogy korszerű,hatékony technológián és rengeteg pénzen múlna az egész,de még akkor sem lenne kerek egész az egészségem,csak stabilabb.

Nekem tényleg csodára lenne szükségem,de az meg nincs....még olyan apró csodáim sincsenek,mint neked,akinek ez természetes.Én már akkor is örülök,ha ráírok egy régi barátra és az válaszol vagy netán röhögünk két órán át egymás hülyeségein,de leginkább az enyémen,mert én vagyok a mókamester,bohóc,akinek hazudnia kell arról,hogy majdnem minden kerek az életében.

Hazudok és ezt utálom.

Szeretném azt mondani,hogy amiket mondok valóban igazak,de sajnos ez már csak álmomban teljesülhet vagy egy másik országban,ahol abszolúte nem ismernek engem-igen azt hiszem erre lenne szükségem,egy olyan országra,ahol a kutya nem tudja ki vagyok és ki voltam.

Tiszta lapot szeretnék az élettől és épp ezen vagyok,hogy ez így is legyen.Ehhez pedig undorító mértékben kell őszintének lennem-legutóbb két idegen pasin gyakoroltam,de végül töröltem őket,mert nem bírtam elviselni a tudatot,hogy el kellett mondanom mindent.

Fájt....nagyon fájt.

Fájt,hogy olyan titkot kellett elmondanom,ami alatt meztelen lettem teljesen ,de pont emiatt nem tudok lépni semerre sem.Hadilábon állok még ezzel a dologgal,kicsit úgy érzem magam,mint egy meleg férfi,akinek most kell comming out-olnia.De ez rosszabb....A melegeket ma már mindenki elfogadja,de engem nem,pedig nem fertőző a betegségem,csak szimplán szar és ellehetetleníti az életem minden egyes útját.

Fáj,hogy ami másnak alap,az nekem egy elérhetetlen távlat vagy csak épphogy megközelíthető.

Fáj,hogy amit te eldobsz az nekem kincs,amiért rengetegszer sírok,ha nem látja senki sem.

Fáj,hogy amit te már unsz és utálsz,az nekem a legvadabb álmom...

És az is fáj,hogy másoknak egyántalán nem fáj,hogy nekem ez fáj és senki nem ért meg.Senki nem tud,nem akar segíteni,mindenki ellök magától,ha megtudja az igazat vagy épp kihasznál és eldob vagy csak simán utál,mert beteg vagyok.

Egyszer azt mondtad,hogy az emberek félnek....én meg azt mondtam,hogy lenéznek-annak idején még próbáltam elhinni amit mondtál és évekig a személyiségemben kerestem a hibát,minden évben valamit hozzá tettem és valamit elvettem belőle-és tudod mit?

Egy ökör voltam,mert a hiba nem bennem volt,már olyan alázatot mutattam mindenki felé,hogy átgyalogoltak rajtam vagy csak simán belém rúgtak.

Nekem volt igazam és ennek nem örülök.

ps.:Még mindig hiányzol...

Nem jól...

Ez egy fasz bazmeg...én meg egy türelmetlen hülye pitsa vagyok.

Ma kifejezetten a "bazdmegnyuszika a létrádat" hangulatban vagyok és így is viselkedek...nem jó érzés és nem bosszú,csak totál xar kedvem van.

Ráadásul meg is jött,meg fájok,mint az állat, a kettő együtt annyira istenes,hogy bárhol leülök lásd wc vagy épp a földön a konyhában,ott helyben el is alszok...egész nap fáradt vagyok és nagyon rosszul érzem magam.

Lehetne melegebb,de akkor meg azért fájnék szóval hótmindegy,ez el fog tartani egy darabig,tapasztalatom szerint minimum 3 nap....ilyenkor mindig úgy érzem,hogy ennek már sosem lesz vége.

Illetve attól is félek,hogy ez már a vég....tehetetlen vagyok ,csak csendben szenvedek és tűrök,mert muszáj. :(

ps:Akkor most jöhet chopin nocturnje,az összes,ilyenkor csak az használ. vagy még az sem. :(

Hulla fáradt vagyok

Nem is tudom hol kezdjek bele,talán in medias res....hulla fáradt vagyok,de nem tudom mitől.Ma egész nap vonszolom magam a lakásban,próbálok tanulni,meg edzeni meg ilyenek kevés hatékonysággal-közben fejben naná,hogy nem vagyok itt....!Néha erős mélabúval a fejemben bámulok a nagy semmibe és arra gondolok,hogy:Miért ilyen nehéz az életem?Pedig én nem bonyolítom túl-leszámítva az extrém flörtöléseimet,amin hol röhögök hol sírok,de ennyi élet már csak kell.

Ha már Zé amúgy sem akarja,hogy dolgozzak,mert szerinte az a nő hataloméhes,aki dolgozni akar és nem akarja,hogy a párja eltartsa.-igen ő valóban ennyire hülye ezen nincs mit szépíteni.

Néha meg beleng az agyamba Eric,mert tulképp sajnálom,hogy ki kellett őt dobnom,de nem tehettem mást,eljutottam A pontból Bé pontba,ami a csúcs,mert még könyörgött is,hogy jöjjek vissza és minél inkább bonyolítjuk a dolgot,annál több csavar van rajta,amiből én is meg időnként ő is szabadulni akar.Ő azért,mert kishitű,én meg azért,mert beteg vagyok...jó párosítás mondhatom.  :)))

És reggel még két helyről töröltem őt,amiért most igazán gyűlölöm magamat,de muszáj volt megtennem,egyenlőre muszáj eltávolodnom tőle,mert ez így sehogy nem, okés.Kell egy kis csend,meg rend az agyamba.:)

Ami nálam azért ritka,mert még az sem okoz nehézségeket,ha olaszul kell' flörtölnöm-pedig csak pár mondatot meg pár szót tudok,de erre is volt már példa sőt az sem zavart,hogy anyámék a vonaton közben a hátam mögött ülnek egy kabinban-van ilyen(pedig amúgy 5 nyelven beszélek,de olaszul nem)...hidd el próbáltam én leszokni erről,próbáltam normálisan élni,létezni,de egyszerűen nem megy.Megcsalni sosem csaltam meg Zét,de nem tudok addig elszámolni,amennyi emberrel én már leflörtöltem,minél lehetetlenebb a dolog annál nagyobb a kihívás...többek között ezért is flörtölök néha a barátnőmmel,aki bi vagy leszbikus franc tudja,nem vagyok leszbikus,de úgysem ez a lényeg.Asszem én ezt valamiféle játéknak fogom fel,amiből csak ritkán lesz szerelem a részemről.Az előző sztáromat' könnyű volt elcsábítani,de őt is csak azért,mert legalább olyan hülye,mint én ezen a téren.Tudom,hogy ez nem szép dolog,de minden más emberi tulajdonnságomban olyan maximálisan tökéletes vagyok lelkileg,hogy kell már valami kis' kilengés...így kevésbbé tűnök szentnek,pedig a lelkemben nagyjából mindenkiről csak jót gondolok,akkor is,ha egy pszichopata az illető.

Ma próbáltam angolozni is,de az is kábé úgy ment,mint a torna két szédülés között megtanultam három szót kábé és ennyi.Semmihez nincs erőm és nem tudom miért,ez borzalmas érzés.Jah és fájnak a melleim,mert klimax,meg légszomj-elvagyok.

Majd lesz jobb.

Átnézek rajtad...

Végre beszedtem az összes antibiotikumot,de valahogy még mindig nem érzem jól magam és nem tudom miért.Pedig a laborom tiszta lett.

Tegnap meg töröltem Ericet a francba...nem miatta,hanem miattam,vannak dolgok amiknél be kell látni,hogy ez nem fog működni...és mivel nincs kedvem plátói szerelmet játszani,ezért leléptem...szó nélkül szépen angolosan.

Nah jah:))Eric rögtön észre is vette és lereagálta,amire meg én nem tudtam megfelelően reagálni,szóval írtam valamit,amit elsőre gondoltam és azóta nem jött válasz.Amilyen hülye vagyok itt sakkozok az agyamban,hogy nah most mi lesz. :))) Hát persze nagysemmi,majd ő eldönti,én rá bízom a döntést.Jobb hárítani a felelősséget,meg amúgy is ő a férfi,én nem fogok nyálatcsorgatva rohanni utána,azért ezt ne várja tőlem.Ha nem válaszol,úgyis jó,egy gonddal kevesebb. :)

Más ezen kívül nincs asszem,minden nap skálázok,ma délután is rám tört az énekeljünk valamit ésvegyükfeldegyorsan,aztán hazajött Zé,elmentünk a dokihoz,majd leültünk enni,aztán eltűnt...

Felálltam kimentem a konyhába,aztán kimentem a kutyához és még a kutyámat is megkérdeztem,hogy hol van apád?

Mikor bejöttem,Zé itt feküdt a kanapén,mire megkérdeztem tőle,hogy hol volt,mert már 10 perce keresem,még wc-n sem volt,meg sehol sem,végig ott feküdt a kanapén,csak én nem vettem észre. :))) Egyrészt baromira meglepődtem,mert szemben fekszik az u alakú kanapén,másrészt elgondolkodtam rajta,hogy ez miféle negatív hallucináció volt????

Szó szerint levegőnek néztem....és ennek most vagy Eric az oka vagy nemtom mi van velem,de az fix,hogy kóros. :))) xdxd

ps.: Elharrypotteresedett a zagyam szerintem. :)))