Címkefelhő
Feedek
Megosztás

Hol volt,hol nem volt...

Komolyan mondom  a testi állapotom pont olyan,mint az időjárás:

Hol hányingerem van,hol a hasam fáj,hol szorongok,hol nem,hol nevetek,hol sírok...szóval,mint a magyar népmesékben:Hol volt,hol nem volt...ami érdekes,hogy egyszerre nincs jelen az összes jelenség csak külön-külön  és napszakokhoz képest abszolút eltérően.

Reggelente pl. sírni szoktam,aztán két és fél órás hányingerem van,ami úgy 10 felé szokott elmúlni,aztán egy ideig jó a hangulatom,délután kezdődik az enyhe szorongás,az enyhe depresszív állapotot követően,aztán mindez elmúlik,aztán fázni kezdek,majd jön a hasfájás csak,hogy ne unatkozzak...aztán beveszem a déluutáni gyógyszeremet,ilyenkor jön az enyhe pánik-loll-persze a nyugtató után,ami igen érdekes,5 felé kezdem jobban érezni magam,de akkor már marja a gyomorsav a gyomromat,mert éhes vagyok,aztán eszek-utána egy-két órán át teljesen jól vagyok,aztán megint jön a gyomorsav...amire már azért nem szedek gyógyszert,mert masszív székrekedést okoz az amúgysem jó hormonjaimra.

Szóval tiszta dili az egész,közben próbálok felpörögni,tanulni,főzni,mosni...meg skálázok és tornázok és ilyenek,tehát mindezek ellenére azért elvégzem amiket kell'.És néha vannak napok,mikor mindezek abszolúte nincsenek jelen...ill van,hogy néha egy hónap is majdnem.

Estére rendszerint megint depressziós vagyok,de csak ,mert Zé már megint elmegy....és az sem érdekli,ha miatta álltam egy órát a tükör előtt,hogy végre rám nézzen...nem,ő elmegy,oké smink lemosva,hajba vissza a fejpánt,előveszem az esti arckrémemet(narrátor:mert baromira száraz a bőröm és öregszem),bekenem az arcomat,meg a nyakamat,meg úgy mellvonalig,már jó előre arra gondolva,hogy idővel ott is öregedni fogok-jesszus,komolyan egy idióta vagyok-ez is az egyik félelmem:az öregedés,baromira hiú vagyok.

Pedig nem kéne,mert jobban nézek ki 34 évesen,mint egyesek,illetve,mint a többiek.

Aztán megpróbálok pihenni,miközben folyamatosan a gyomorsavam nyelem vissza,emiatt nem is tudok rendesen fekve elaludni,maximum nagyon-nagyon ritkán-az már kész felüdülés,ha néha egy hónapban 5x vagy 10x tudok fekve aludni,pláne,ha hason,mert az a kedvenc pozícióm,csak ugye nem mindig megy.

Aztán,ha kint esik már megint ez a rohadvány hó,akkor megint emellé még társul a hányinger.

És ezt minden nap így csinálom,miközben azon gondolkodom,honnan akasszak le szeretetet,ami életben tartana....

Egész nap egyedül vagyok...akkor is,ha itthon van Zé,mert akkor meg társas magányban és már nem is tudom hogyan közelítsek felé,már nem merek.:(((Úgy döntöttem inkább kussolok és feladom,semmi értelme szeretetért küzdeni,ha egyszer amúgysem adnak.:(

ps.:Az egyik legnagyobb kedvencem tőle,tényleg jó és ami még jobb,hogy egy albumon minimum 7 szám nagyon jó,ami ritka a zeneiparban manapság.


Nem akarom érezni a fájdalmad

 

A napokban ahogy nézem egyre depressziósabb a frászbuk,úgyhogy most fel sem megyek,mert csak rontanám' a hangulatot mindenki túlérzékeny lelkivilágában.

Két napja Eric akadt ki pár youtubos kommenten...nah mentem egy kicsit szelidíteni' a lelkét,írtam neki szépeket meg satöbbi-aztán írtak a többiek is,de persze nekik nem válaszolt.Ilyenkor a Mardel féle röhögés van rajtam...

Azért jó,hogy ilyenben' vagyunk...mármint jóban,de megtartjuk a 3 méter távolságot.

Aztán hülyültem egyet Aaron Carter insta oldalán...vele lehet,tudom,hogy nem szívja mellre a hülyülést,de persze vele nem vagyok jóban,nem úgy,mint Ericcel.

Egyébként meghízott a gyerek,egész jól összeszedte magát és miközben néztem a videóit akkor jöttem rá,hogy tulajdonképpen én nem akarom érezni mások fájdalmát,nyögéseit' stb.,mert túl empatikus ember vagyok és van,hogy menekülök emiatt az emberektől...

....ha lehet tanulni valamit ettől az embertől az akkor az,hogy:Hogyan legyél egoista...

De a dolog lényegére akkor sem jön rá az ember,ha egyre többet nézi....egyszerűen baromira túlértékeli önmagát,néha meg tényleg a valóságot látja és akkor depressziós lesz-és érdekes látni ezt a változást rajta,ahogy hízik,meg ahogy fogy,szóval úgy döntöttem mától egy fuckin Beyoncenak' fogom gondolni magam és elszállok,mint a győzelmi zászló.Azt,hogy hová szállok azt még nem tudom,de mától csak szépeket fogok mondani magamról...utálni úgyis tud a tömeg,meg a család,meg a haverok,meg mindenki,meg mindent-végülis akkor miért bántsam én magam,ha megteszik mások?

ps.: A kép alapján az vesse rám a követ,akinek nem jön be a látvány-hát én nem vagyok fából csak közlöm-és igen baromira tetszik,nem az eszéért szeretjük,ugye erre szokták mondani,no sebaj.A zenéje viszont bejön,ez a Hard to Love elsőre nem jött be,de aztán ahogy hallgattam fülbemászó,elég jó a szövege és lehet vele azonosulni.